Keményen bírálta Barack Obama külpolitikáját a napokban adott interjújában Condoleezza Rice. George W. Bush egykori külügyminisztere azt mondta, senki nem figyel oda az Egyesült Államokra, ha Amerika nem vállalja fel a vezető szerepet, túlságosan háttérbe húzódik, túl gyengekezű.
Rice szerint erre vezethető vissza, hogy az Iszlám Állam (IS) rendre a brutális lefejezésekkel provokálja Amerikát, hogy még Kanada is terrortámadás színhelyévé vált, s hogy elmérgesedett az amerikai-orosz viszony.
Az amerikai diplomácia volt vezetője utólag hibának tartja, hogy fegyveres erőiket kivonták Irakból (erről egyébként még a Bush-kormányzat állapodott meg Bagdaddal), mert ha maradtak volna amerikai katonák, akkor hamarabb észlelték volna az IS részéről fenyegető veszélyt és segíthettek volna az iraki fegyveres erőknek a radikális iszlamisták féken tartásában.
Nem fukarkodnak az Obama-adminisztráció külpolitikájának bírálatával a washingtoni szenátus legbefolyásosabb republikánus tagjai sem, akik 2015 januártól nemcsak jóval erőteljesebben hallathatják majd hangjukat nemzetközi kérdésekben, de bizonyos ügyekben döntési jogkörhöz is jutnak.
Noha az amerikai külpolitika és védelmi stratégia alakítása alapvetően az elnök hatásköre, a republikánus többségű képviselőház és a januártól szintén republikánus többségű szenátus jelentős befolyással lehet a katonai kiadásokra, a kül- és védelmi politika prioritásaira.
A szenátus külügyi bizottsága felügyeli például a külföldi segélyprogramokat, a külföldi fegyvereladásokat, ott hallgatják meg a külügyi tisztviselőket, illetve a nagykövetjelölteket. A szenátus ratifikálja a nemzetközi szerződéseket, s erősíti meg a kormány kinevezéseit.
John McCain arizonai szenátor, volt republikánus elnökjelölt, aki várhatóan a szenátus fegyveres erők bizottságát vezeti majd, számtalan alkalommal kritizálta a 44. elnök - 2008-as ellenfele - külpolitikai lépéseit.
McCain 2013-ban erélyesen sürgette az Egyesült Államok beavatkozását Szíriában, a mérsékelt szíriai ellenzék felfegyverzését, támogatná egy légtértilalmi övezet kialakítását.
Évek óta hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak keményebben kellene fellépnie Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben, s ezt még határozottabban követeli az ukrajnai helyzet elmérgesedése óta.
Támogatná a fegyverszállításokat Kijevnek. „Nézzék meg, milyen volt a világ 2009 januárjában, s milyen most. Vezetés nélküli, felelőtlen a külpolitikánk, s nyoma sem látszik semmiféle stratégiának” – mondta nemrég McCain, aki nagyon is tudatában van annak, hogy jövő év elejétől több hatalmat, komolyabb befolyást kapnak a republikánusok.
A szenátor arra készül, hogy meghallgatásokat tart majd a nemzetbiztonsági politika terén szerinte elkövetett hibák tisztázására, kormánytisztviselőket akar beidézni például az afganisztáni fogolycsere ügyében (négy magas rangú guantánamói foglyot engedtek szabadon cserébe Bowe Bergdahl amerikai katonáért, akinél ráadásul felmerült a gyanú, hogy dezertált állomáshelyéről).
Számos ügyben elképzelhetőnek véli ugyanakkor az együttműködést a demokrata elnökkel a veterán Mitch McConnell, akit várhatóan a szenátus többségi vezetőjévé választanak.
Ilyen lehet például az Ebola-járvány elleni fellépés Nyugat-Afrikában, illetve a szabadkereskedelmi megállapodások előmozdítása az ázsiai és csendes-óceáni államokkal (TPP), illetve az Európai Unióval (TTIP). A szabadkereskedelmi megállapodások ügyében épp a demokratáknak voltak inkább fenntartásaik.
Több téren ütközhetnek ugyanakkor az amerikai elnök és a kongresszusi republikánus többség elképzelései, így az amerikai-iráni viszony kérdésében.
Obama egyik fő prioritásának tekinti, hogy a november 24-i határidőig tető alá hozzák a megállapodást Irán nukleáris programjáról, s külügyminisztere, John Kerry teljes erőbedobással dolgozik, hogy ne halasztódjon jövőre a megegyezés.
Az alku része lenne, hogy az USA feloldja a Teherán ellen bevezetett szankciók egy részét, ám korántsem biztos, hogy a republikánus többségű törvényhozás ebben partner lesz, épp ellenkezőleg, további szankciókat sürgetnek.
Bob Corker republikánus szenátor, a külügyi bizottság vezetői posztjának várományosa másokkal együtt bírálta az elnököt, mondván, túl nagy engedményeket készül adni Iránnak.
A Wall Street Journal a napokban hozta nyilvánosságra, hogy Obama pár hete titokban levelet küldött Ali Hamenei ajatollahnak, Irán legfőbb vallási vezetőjének, s ebben az Iszlám Állam elleni közös fellépés mellett érvelt. A Fehér Ház ugyanakkor cáfolta, hogy bármilyen katonai együttműködést terveznének Teheránnal.
Az Iszlám Állam elleni fellépés előreláthatólag Obama elnökségén bőven túlnyúló kihívást jelent az Egyesült Államok számára.
A demokrata elnöktől, aki egykor az iraki és az afganisztáni háború lezárásának programjával kampányolt, erélyesebb fellépést követelnek a republikánusok, s feltehetőleg támogatnák, ha Obama szárazföldi csapatok iraki és szíriai bevetéséhez kérne jóváhagyást a kongresszustól.
Demokrata részről ellenzik szárazföldi erők bevetését, ám a republikánusok szerint semmiféle opciót nem lehet kizárni.
Korántsem állítható ugyanakkor, hogy az új összetételű szenátusban a republikánusok valamennyien egy hangon beszélnének.
Más a prioritása például az Egyesült Államok nemzetközi szerepvállalásának erősítését sürgető McCainnek, vagy a teadélután mozgalom hangadóinak, köztük az elnöki ambíciókat dédelgető Rand Paul szenátornak, akik épp e stratégia ellenkezőjét, a befelé fordulást szorgalmaznák.