Midőn a héten lementünk azeri kutyába – a világnagy szégyenen túl –, a sokak számára élvezetes aktusnak volt néhány szokatlan momentuma is. Alijev diktátor újdonsült lábtörlője az EU piacai előtt, a büszke szabadsághős, az oroszok visszakergetője ismét megalázta magát, és országát.
Mintaállamnak nevezte Azerbajdzsánt, ami túl sok kommentárt egy ócska diktatúra esetén nem igényel. (Azt is elárulta már a Tündöklő Tábornok régen, hogy a Kádár rendszerrel is az volt a legfőbb baj, hogy nem ő vezette.) Hiszem, hogy jelenlegi állapotában nettó irigyli Alijevet, és az ő nyíltan korrupt antidemokráciáját. Nekrofil ömlengésével a dinasztiaalapító pártfőtitkár, KGB-s diktátor-apuka irányában pedig Orbán kijelölte saját útját oda, ahol még Kim Dzsong Un is elítélendő antidemokratának nevezheti majd.
Ami dermesztőbb, az a hatalmi uszály viselkedése. A cink.hu remek írása megmutatja, kik a legazeribb neofiták Orbán után. „Az azeri miniszterek csak úgy léphettek oda az asztalhoz, ha előtte gyors főhajtással tisztelegtek a diktátor előtt”. A magyarok közül Zsigó Róbert, és Seszták Miklós hajolt meg neki.
Sokan most nyilván meglátták a mintát, csak figyeljünk a nyilvános hajbókra! Divatba fog jönni minálunk is, mint a vigyázz állás Kövér előtt.
