Vége a messze földön híres, közmondásos magyar türelemnek. Amint a kedves vezető eddigi szabadságharcából és pávatáncából is kiviláglott, velünk nem lehet packázni. Ezt erősítette meg - a korábbiak szellemében - a Fidesz frakcióvezetője a parlamentben. „Mindannyiunknak ki kell mondani, hogy Magyarország nem Guantánamo, itt senkit nem lehet bizonyítékok nélkül vádolni" - mondta Rogán Antal. Dörgedelme nyilván eljutott Washingtonba is, ahol rögtön magukba szálltak, mert eddig azt hihették, hogy - ha úgy alakul - minálunk is csinálhatnak egy kínzásokról és megalázó bánásmódról elhíresülő fogolytábort. Most megtudhatták, hogy nem. Legközelebb majd meggondolják, kitiltanak-e országukból megbízható magyar embereket korrupció gyanúja miatt.
Ráadásul - mint a hivatalos magyar közlésekből megtudhattuk -, ez a vád igen gyenge lábakon áll. Nyilvános bizonyítékok sehol, nagykövet szintén, az ügyvivő meg pont úgy viselkedik, mint egy amerikai. Nem is csoda, hogy a magyar vezetés elvesztette türelmét. Ezt a frakcióvezető azzal a kijelentéssel próbálta érzékeltetni, hogy "Goodfriend úr a szavahihetetlenség problémájába keveredett”. Mellesleg ennek puszta megállapítása is szép teljesítmény egy olyan politikustól, aki korábban azt sem tudta pontosan megmondani, hogy mekkora lakásban él és mi tartozik még hozzá.
Lehet persze hangoskodni a kétharmad meleg, családias körében a parlamentben, lehet gúnyolódni, de még fenyegetőzni is. A hatás azonban meglehetősen kétséges. Az ügy túlnőtt már Rogán frakcióvezetőn, az ügyben össze-vissza nyilatkozó minisztereken, sőt a miniszterelnökön is. A "szavahihetetlenség" válságának árnya nem Amerikára, hanem a mi szeretett hazánkra és minden tekintetben becsületes vezetőinkre vetül. Hiába a kapálózás, ők vannak lépéskényszerben és nekik van - jelentős - deficitjük igazmondásban. Akár elismerik, akár nem. Akár megszabadulnak ballasztjaiktól, akár nem.
Tény, Guantanamo nem itt van. Nyugodtan ki lehet mondani. De azt is, hogy Amerika sincs itt. Ha egyáltalán értik, hogy ez mit jelent.
