Az ítélőtábla érdemben osztotta az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék véleményét: a lízingtársaság nem tudta megdönteni azt a törvényi vélelmet, amely minden egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségét tisztességtelennek minősíti. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes FHB Ingatlanlízing alaptalanul kérte azt, hogy a bíróság függessze fel a pert és forduljon az Alkotmánybírósághoz. Ugyancsak alaptalanul kérte a bíróságtól, hogy az forduljon előzetes döntéshozatalért az Európai Bírósághoz.
A per alapját adó törvény hét feltételt határoz meg a tisztességességhez. Amennyiben ezek közül csak egy hiányzik, akkor az adott egyoldalú szerződésmódosítási lehetőség nem tisztességes. Ezek közül a feltételek közül mind az első, mind a másodfokú bíróság az átláthatóságot, valamint az egyértelmű és világos megfogalmazást vizsgálta. Ezek alapján minősültek tisztességtelennek az egyoldalú szerződésmódosítási feltételek.
