Akár jelképesnek is tekinthetjük, hogy az Északi-sarkvidék két szigetén az ott állomásozó orosz katonák befejezték két kápolna felépítését.
Nemcsak ők lehetnek elégedettek, nyilván elégedett ezzel a kormány is, hiszen Dmitrij Bulgakov, védelmi miniszter-helyettes szükségét érezte, hogy a nagy eseményről személyesen számoljon be az újságíróknak.
A történethez tudni kell, hogy tavaly ősszel jelentette be Vlagyimir Putyin, hogy Oroszország újra megnyitja katonai támaszpontját az Északi-sarkvidéki Új-Szibériai-szigeteken.
1993-ban vonultak ki onnan, az orosz elnök szavaiból azonban kiérződött, hogy az akkori döntést nem tartja helyesnek, hiszen ez egy nagyon fontos pont az északi-tengeri útvonal birtokba vételéért. Elhangzott olyan hivatalos nyilatkozat is, hogy "mindörökre visszatértünk az Északi-sarkvidékre".
Nos ez a visszatérés azzal kezdődött, hogy az Északi Flotta egységei, élükön az atommeghajtású Nagy Péter rakétacirkálóval megérkeztek Kotyelnyij-szigethez, ahová a sarkvidéki katonai repülőtér számára üzemanyagot szállítottak.
Folytatódott a műholdas távközlési berendezés felállításával és a szálláshelyek kiépítésével. Aztán gyorsan eljutottak a kápolnák építéséig.
A védelmi miniszterhelyettes beszámolt arról az újságíróknak, hogy négy helyre terveznek kápolnát: a Kotyelnij, a Vrangel és a Smidt-szigetre, valamint a Ferenc József-földre.
Olyan helyekre, amelyek közel fekszenek a kaszárnyákhoz. A jégsapkával fedett Smidt-szigeten és a 150 kilométer hosszú Vrangel-szigeten a munka már befejeződött, a kereszt is felkerült a kupolákra, végeztek a belső díszítésekkel, és helyükre kerültek az ikonok is.
A Kotyelnij-szigeten és a jegesmedvék, rozmárok, sarki rókák lakta Ferenc József-földön lerakták a kápolnák alapjait és a munkát az év végére befejezi a feladattal megbízott Nyugati katonai körzet brigádja.
E brigád munkáját tapasztalt katonák, tengerészek és a Keleti katonai körzet egységei segítik. A védelmi miniszterhelyettes minderről úgy számolt be, mintha egy rendkívül fontos hadműveletről lenne szó, amelynek jelentőségét nem lehet alábecsülni.
A pravoszláv egyház nem most először szerepel az Északi-sarkról szóló hírekben. Már 2004-ben történelmet írt azzal, hogy - mint ezt a hivatalos orosz hírügynökség akkor világgá kürtölte - karácsonyi szertartást tartott egy északi-sarki kutatóállomáson.
Ebben az időben fektették le annak a templomnak a beton alapzatát is, amelynek alkotórészeit a Vavilov akadémikusról elnevezett hajón szállítottak ide. "Az aranyozott pravoszláv kereszttel díszített kupola az első, amelyet az idelátogató elsőnek meglát a tájon" - adták hírül annak idején.
2008 sem maradt esemény nélkül az északi-sarkvidéken: vallási szertartást tartott Ignatyij petropavloszki és kamcsatkai vallási vezető. Megtörtént még az is, hogy a sarki Jeges-tengerbe bocsátottak egy emlékeztető kapszulát Kirill moszkvai patriárka szavaival. Ezeknek a szimbolikus eseményeknek nemcsak az egyház, hanem a hatalom is megkülönböztetett jelentőséget tulajdonit.
Ami egyrészt azt bizonyítja, hogy a Kreml igényli a pravoszláv egyház szellemi támogatását, sőt támaszkodni akar rá, másrészt az egyház ehhez partner, teljes mértékben igyekszik szolgálni a mindenkori hatalmat. Megtette ezt a szívességet a cárnak és megteszi Putyinnak is.
Ennek az együttműködésnek meg vannak az árnyoldalai. A Novije Izvesztyija című moszkvai napilap terjedelmes cikket szentel annak, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban tapasztalható az egyházi aktivisták durva nyomulása.
Beavatkozásuk a kulturális életbe azzal a következménnyel jár, hogy ismert zenei együttesek koncertjeit lehetetlenítik el, bemutatókat mondatnak le, rajtaütésszerű ellenőrzéseket tartanak kiállítótermekben. A társadalmi elégedetlenség ellenére mindennek gyakorlati következménye soha nincsen.
Pravoszláv aktivisták a "Jézus Krisztus szupersztár" előadását is megpróbálták félbeszakítani Szentpéterváron. A legutóbbi esetek közé tartozik a Cannibal Corpse Nyizsnyij Novgorod-i koncertjének megszakítása és moszkvai fellépésük megakadályozása.
Az ügyészséghez fordultak az együttes dalszövegeinek az ellenőrzése érdekében. A Slayer együttes fellépését is blokkolták. Számos esetben a hívők érzékenységére, máskor egyszerűen "technikai okokra" hivatkozva lehetetlenítik el olyan csoportok műsorait, amelyeknek a zenéjét túl nehéznek és komornak ítélik.
Külföldi együtteseket sem kímélnek. Akadt rá példa, hogy amikor a közönség nem volt hajlandó elhagyni a betiltott előadás helyszínét, akkor kihívták a rendőrséget.
A színházi világ sem maradt érintetlen. Akadt olyan eset, amikor az aktivisták felrohantak a színpadra előadás közben, hogy "megvédjék" a színészeket Isten haragjától.
Krasznodarban egy az emberi testről szóló kiállítás ellen tiltakoztak, elérve, hogy megbírságolják a szervezőket arra hivatkozva, hogy információikkal kárt okoztak a gyerekeknek.
A hatóságok közreműködésével a pravoszláv aktivisták megakadályozták az "Icons Peterburgban" című kiállítás megnyitását is. Számos alkalommal, mint például a "Jézus Krisztus szupersztár" esetében, az erőszakos fellépést fenyegető hangú levelek előzték meg.
Mindebből arra a következtetésre jut a Novije Izvesztyija című lap, hogy a vallási szervezetek és a művészet konfliktusa állami szintre emelkedett Oroszországban.
