Ezek a régi, kedves emlékeim elevenedtek most fel, amikor a Café Budapest keretében a Budapest Music Centerben ott ültünk a Várjon Dénes, Simon Izabella zongoraművész páros által szervezett remek kamarafesztivál első estjén. Megszólalt például Ligeti György hátborzongató, fájdalmasan szép Kürttriója és fantasztikusan, zsigerekbe hatóan csellózott a fiatal Várdai István, akiről sokan azt gondolják, hogy az ő hangszerén nálunk Perényi Miklós óta - aki szintén fellépett a kis fesztiválon-, nem jelentkezett ilyen tehetség.
A szünetben odajött hozzánk a közismert operaénekes és rendező házaspár, és kérdezték, tudjuk-e, hogy este kilenckor, "a kis Kurtág", azaz ifjabb Kurtág György, a nagy zeneszerző, már közel sem kisfia, az elektronikus zene mestere, ad koncertet a szintén a házban található Opus Jazz Klubban? És egyikük, közölte, hogy már most a szünetben átmegy. Mi mindenáron vissza akartunk menni a koncertterembe, mert fölöttébb tetszett, amit ott hallottunk. De bennünket is elkapott a "vadászszenvedély."
Szervezkedni kezdtünk, hogy majd valahogy engedjenek át bennünket ifj. Kurtág, no meg az éppen pár nap múlva 80 éves vagányul eredeti nagybőgős, Barre Phillips koncertjére, aminek mire végeztünk, éppen a második része elkezdődött. Kár volt szervezkedni, mert amikor odamentünk a bejárati ajtóhoz, a biztonsági őr barátságosan ránk nézett, és mondta, hogy halkan menjünk a karzatra. Egy nap, egy épületben két ilyen koncert, és egy ilyen biztonsági őr. Tiszta Európa!