Az ember csak kapkodja a fejét, hogy hirtelen mi minden történik Magyarországon. A hírbomba, amelynek ledobását tulajdonképpen egyfajta kormányzati akció kényszerítette ki az Egyesült Államokból - tudniillik a Napi gazdaság preventív közleménye - valóságos akciósorozatot váltott ki az orbáni adminisztrációból. Először még a gúnyolódás, a Fidesz-féle nyelvi zsonglőrködés jellemezte a megszólalókat (Rogán, Deutsch), majd a két ország barátságának túlhangsúlyozása következett(Lázár), végül pedig szerdára már áfa-csaló bűnszervezetet is talált az adóhivatal. Az az adóhivatal, amelynek vezetője már napok óta nem cáfolja a róla szóló híreket - a kitiltását Amerikából -, és az a vezető, aki Horváth András bejelentése óta tudottan, helyenként inkább eltussolja a csalásokat, mint hogy az élére álljon a bűnözők elleni harcnak. De lám, mint tesz egy kis amerikai katalizátor: egy-két óra leforgása alatt már bűnszervezetet és előzetesbe helyezendő alanyokat is talált a hatóság.
De, hogy ne maradjon magában egy ilyen hír, a Kehi is éppen most tálalta a norvég civil pénzek kapcsán elvégzett, mellesleg szeptember végére ígért, vizsgálatának eredményeit, s persze talált több tucat törvénytelenséget. Az embernek óhatatlanul az jut az eszébe, hogy nem kevesebb ez, mint kitakarási kísérlet, hárítási akció - a kormány makulátlanságát bizonyítandó. Vagyis annak bizonyítása, hogy ez a vezetés nemhogy részese lenne a korrupciónak, épp ellenkezőleg: az egyetlen elkötelezett és következetes harcosa a tiszta közéletnek. Lám, még a nem magyar pénzek fölött is éber szemekkel őrködik, s lám az amerikai kormányzattól is további segítséget kér a bűnelkövetők leleplezéséhez. (Az már csak nyilván összeesküvés-elméletként fogható fel, ha idekapcsolom a brutális internetadó belengetését, amelyet - a felháborodást hallva - azonnal humanizálni akar a Fidesz, illetve a Déli Áramlat tervének törvényi előterjesztését, amelyről sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió nem akar hallani. Butaság, rosszindulat azt feltételezni, hogy a magyar kormány ezzel - mármint a most benyújtott szándékkal - csak rá akar erősíteni arra korábbi állítására, hogy - például a korrupciós ügy tálalásával - a nemzetközi tőke érdekei mozgatják a tengerentúliakat és unió bürokráciáját is.)
Ismétlem: igen, ez már túlzott fantáziára valló összekapcsolása az eseményeknek, de vajon nem épp ilyen fantáziadús cselekvések jellemzik Orbánt és csapatát? A magyar miniszterelnök nem pont azt várja el embereitől, hogy minden támadást alakítsanak át ellentámadássá, minden bírálatot konvertáljanak dicséretté? És lássuk be: a kormányfő eme szándéka jól működött az elmúlt öt évben; hiába az EU felől érkező bírálatözön, hiába a különböző nemzetközi szervezetek kritikája, ezek egyike sem fogott a magyarokon. Sőt, fényesen igazolva az orbáni taktikát, a magyar választók visszaigazolták, hogy itthon minden a legjobb irányba halad, a külföld tehetetlenségénél csak az irigysége nagyobb: a magyar modell sikereit és a kormány Európában példátlanul nagy felhatalmazottságát irigylik - odaát.
A nagy kérdés most az: a néhány napos ijedtség, Orbántól szokatlan tanácstalanság után visszatalál-e oda a Fidesz, ahol az amerikaiak által ejtett sebek előtt járt? Vissza tudja-e venni a verbális kezdeményezést az USA-tól, elhárítani magáról a korrupció gyanúját és - úgymond - "nagyvadak" beáldozása nélkül túllépni az áfa-csalások ügyén. Túllépni oly módon, hogy a közvélemény úgy rögzítse a történteket: egy olyan ügybe avatkozott be az Egyesült Államok, amelyben az illetékesek már megtették a szükséges lépéseket, sőt az elkövetőket is rács mögé juttatták. El tudják-e fogadtatni - az ellenzék és liberális értelmiségi kivételével -, hogy szó sincs a legmagasabb kormányzati körök érintettségéről, ellenkezőleg: ezek a körök teszik a dolgukat, nem pártolnak bűnt, nem néznek el apró vétségeket sem, mint ahogy az Ökotárs ügyében is lecsaptak a csalókra.
Orbánék eddigi működését elemezve, magam hajlanék rá, hogy elfogadjam: ez a szcenárió érvényesül. Az a módszer, ahol az ellenfelet kriminalizáljuk, vagy éppen a gazdasági érdekeik hangsúlyozásával szubjektivizáljuk. Ugyanakkor vannak, akik az amerikai kormányzat szándékait ügyesebbnek és erősebbnek tartják, olyannak, amelyet nem képes a hagyományos - értsd: fideszi - módszerekkel eltántorítani, meghátrálásra, meghunyászkodásra, visszavonulásra kényszeríteni a magyar vezetés. Sőt, akad olyan is, aki szerint ezúttal épp az USA dolgozik az orbáni módszerrel: megelégelve a magyar miniszterelnök demokrácia elleni hadjáratát és megunva a figyelmeztetések hatástalanságát, ő dobott be olyan témát, amely korrupció gyanújába keveri a renitens kelet-európai vezetőt, illetve csapatát.
Akárhogy is alakul, nekünk azért tudnunk kell: a nem kis manipulációkkal megszerzett kétharmad továbbra is azon fog mesterkedni, hogy törvényi többségét kihasználva kormányozzon, vagyonosodjon és kapcsolja ki a demokratikus intézményeket. Ebben nem fogja megakadályozni sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió; mindaddig ezen az úton megy tovább, amíg a magyar polgárok meg nem elégelik ezt.
A magyar polgárok - trükközések ide, trükközések oda - az idei három választás alapján még nem tartanak itt. Elvannak a demokratikus kulisszák között.
