Ismerik a viccet: amikor egyszer Lenin elvtárshoz odarúgták a labdát a gyerekek, s ő barátságosan visszadobta, pedig le is lövethette volna valamennyit. A Fidesz elvtárs jó nagy adót vetne ki az internetre, holott akár ki is kapcsoltathatná azt.
Már miért ne tehetné? A keleti nyitás szellemében ez a lépés szinte önként adódik. Hasonló módszereket alkalmaz a kínai és a koreai kommunista párt Központi Bizottsága is azokkal a netes tartalmakkal szemben, amelyek zavarják a "köreit", az állam hivatalos kommunikációját. Netán olyan információkat juttatnak el a néphez, amelyekről annak nem biztos, hogy tudnia kell.
Látva a magyarországi viszonyokkal kapcsolatos nemzetközi morgolódást, talán kifejezetten erre gondoltak a Fidesz "központi bizottságában" is, miután egy héten belül kétszer is kokikat osztottak Brüsszelben a magyar kormánynak és egy jókora saller leesett Washingtonban is. A fél világ ezekről beszélt, kivéve persze a közmédiát, ahol meglehetősen "áthangolva" közölték a történteket. Ilyen helyzetben ki a fenének van szüksége arra, hogy néhány net-lovag fiatalember elmesélje a nyelvekkel nem igen boldoguló szülőknek, nagyszülőknek, hogy a dolog nem egészen úgy fest, mint ahogyan beetetik nekik a királyi tévé hírolvasói, a megyei lapok fideszes cenzorai, vagy éppen a kormányt hivatalból mosdató államtitkár.
Na jó, talán mégsem kapcsolják ki, talán az adó mértéke sem lesz olyan brutális, ami egy-kettőre elkedvetlenítené a netre éppen csak rászokó magyar fiatalokat a világháló használatától. Talán elég hangos lesz a felháborodás ahhoz, hogy még a mindent megnyert választások után is esetleg gondolkodóba esnek a Lendvai utcában: lehet-e, érdemes-e ilyesmivel bosszantani az éppen "politikai álomra" készülő népet?
Lehet, hogy ez az egész netadó gondolata csak egy kétségbeesett pénzügyi felelős próbálkozása, aki nem látván újabb forrásokat a költségvetési lyukak betömésére, bedobta ezt az eszement ötletet. Az is kitelik a kormánytól, hogy felengedett egy jókora lufit, hadd szörnyülködjünk, s aztán a jóságos miniszterelnök közbenjárására majd valami elfogadható mértékre csökkentik azt, és mi örülhetünk, megúsztuk ennyivel.
Vagy egyszerűen csak blöff az egész. Elterelendő a figyelmet valami másról.
