Kétség, tétovázás nélkül kimondható, hogy amióta fönnáll az Európai Unió, nem volt erre példa soha! Arra, hogy a közösség egyik alapító országában, francia földön, az öreg kontinens egyik legtekintélyesebb újságja, a Le Monde szerkesztőségi cikkét - tehát az egész redakció véleményét -, ezzel a címmel közölje: "Tagja maradhat-e Magyarország az Európai Uniónak?" Éppen az 1956-os forradalom évfordulóján, egy nappal azután, hogy Orbán egykori helyetttesét kínkeservesen, hatáskörét megnyirbálva választották meg biztosnak, és a Washington-Budapest bizalmi válság kellős közepén dobták be mindezt a francia köztudatba. Teljesen igazolódtak azok a föltételezések, amelyeknek először egykori kinti nagykövetünk adott hangot: az Orbán-rezsim - eddig legalábbis morálisan -, kezd kitaszítottja lenni a szabad világnak, elindult az elszigetelődés útján.
A Le Monde írását azzal a "költői kérdéssel" kezdte: "Brüsszel cselekedhet-e ellentétesen a Budapesten alkalmazott gyakorlattal? Szembeszegülve teremtő elveivel, szemrebbenés nélkül lenyelheti-e azt az antidemokratikus magatartást, amely a mai magyar kormányzat sajátja"? A vezető párizsi újság nem csupán elveket emleget, céfolhatatlan tényeket sorol föl. Azt a közismert sztorit, hogy Navracsics Tibor ugyan november elejétől biztos lesz, de a 2010 óta hatalmon lévő konzervatív-nacionalista Fidesz minisztereként, különböző tárcák élén, de különösen mint igazságügyi miniszter, lábbal tiporta a bírói szabadságot, hajszát indított a civil szervezetek ellen, része volt az Alkotmánybíróság jogainak megnyirbálásában.
Uniós "miniszter" lett az a politikus, aki nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy egyirányú legyen Magyarországon a törvényhozási munka, korlátozza a közszabadságot és a kultúra szabadságát. Ebben bűnrészes az októberi önkormányzati választásokon jelentős győzelmet aratott Orbán-kormány egésze. Gyámság alá helyezte a kulturális intézményeket, kivált a sajtót. Idézte a Le Monde az RTL Klubot sanyargató reklámadót, amiért bírálni merészelte a Fidesz irányvonalát. Navracsics tudathasadásos módon - idézte a cikk -, megpróbálta csitítani az európai képviselők aggodalmait. Mintha Brüsszel elhihetné az ellenkezőjét annak, amit a Duna partján cselekszenek.
Az "egyedi' magyar eset, emlékeztet rá a Le Monde, jelzi azt, amivel ez a közép-európai ország gondot okoz az uniónak. A New York Times citálta Orbán nevezetes beszédét, amelyben csodálatáról biztosította a három önkényuralmi és nacionalista rezsimet, Kinát, Oroszországot és a törökökét. Nem rejti véka alá, hogy nagy rajongója Putyinnak, miközben mélységesen megveti az Európai Unió alapeszméit. Az unió szabályainak követése helyett a buzgó nacionalista politikát képviseli, lábbal tiporja a civil szervezetek jogait is. Mindebből a legmértéktartóbb Szajna-parti újság végkövetkeztetése: elgondolkodtató, hogy nem Brüsszelben, hanem Washingtonban vonták le a következtetéseket. A demokratikus világ közös érdekeinek védelmében úgy látszik az Egyesült Államok igényesebb Európánál, s mint a Le Monde szerkesztőségi cikke fogalmaz: az elvek iránti hűséget mellőző szemlélet diszkreditálja a mai Európai Uniót.
Keményebb konklúziója az írásnak aligha lehetne.
