A konferencia első részének levezetésére Ormos Mária történész professzort kérték fel, aki a "tévedések tragédiájának" nevezte az 1914-1918 közötti időszakot. Romsic Ignác előadásában megemlítette, hogy a háború utáni békeszerződések legfőbb alapelvének a nemzeti önrendelkezés számított, ám a nemzeti etnikai elv a gyakorlatban nem felelt meg a kialakult országhatároknak.
Videón keresztül üzent John Lukács; az Amerikában élő magyar történész leszögezte: a 20. század két világháborújának legnagyobb vesztese a magyar állam - az első pedig máig az ország "legnagyobb veszteségének" számít. Szerinte a Horthy-korszak is az első világháború "következménye" volt, ám úgy vélte, Horthy nem hasonlított azokhoz a kelet-európai vezetőkhöz, akik - olykor a nagyhatalmakkal is dacolva - saját erejükből képesek voltak javítani nemzetük helyzetén.
Gyurgyák János, az Osiris Kiadó igazgató-főszerkesztője a háború paradoxonokkal teli utóéletét emelte ki, ilyen ellentmondás szerinte, hogy a harcok az országok közötti hatalmi egyensúlyt kívánták helyrebillenteni, ám az "a háború után borult csak fel igazán". Előadásában Alan Taylor amerikai történészt idézte, aki szerint "az első világháború mindent megváltoztatott (...) magát az emberi lelket is".