Jeles elődökre, vitathatatlan tekintélyekre hivatkozott nem túl jelesre sikerült hétfői parlamenti napirend előttijében Orbán Viktor. Erőszakos "egység törekvéseit" abból eredeztette, hogy két nem akárki, Charles de Gaulle és Konrad Adenauer ihlette meg. Függetlenül a már megszokott szerénytelenségtől, így egyszerű történelemhamisítás, kicsit szabadosabb fölfogásban, bitorlási kísérlet.
Sem de Gaulle tábornoknak, sem az akkor még bonni kancellárnak, esze ágában sem volt hatalom koncentrációs eszközökkel antidemokratikus fogásokhoz folyamodni, abból kiindulva, hogy mindketten meggyőződéses demokraták voltak, De Gaulle-t korabeli ellenzékéből többen is "személyi hatalomra" törekvéssel vádolták, annak a mellőzésével, hogy a széthulló Negyedik Köztársaság helyébe szilárd, demokratikus parlamenti rendszert igyekezett teremteni.
Ha például bármilyen választások idején a kilátásai nem túl kedvezőknek ígérkeztek is, eszébe se jutott sebtében új módszereket bevezetni. Nem is tehette volna, mert nem volt csalafinta ötletekkel elért kétharmados többsége.
De mellőzzük az erőszakolt hasonlatokat. A korszak egyik jeles francia politika történésze, Jean Lacouture, "De Gaulle, a szuverén" című kötetében megírta az első hétéves elnöki ciklus után tartott új államfő választás eseményeit. De Gaulle nem cserélt szavazási rendszert, pedig a fölmérések azt jelezték, az első fordulóban, ha bukni nem is fog, de győzni se, 44 százalékot kapott, ellenfelei, köztük Mitterrand is csaknem annyit. És nem 43 százalékos szavazói részvétellel, hanem mindösszesen 15 százalékos tartózkodással, a jogosultaknak 85 százaléka járult az urnákhoz.
Orbánt ez kevéssé nyugtalanítja. Mondhat, amit csak akar, a pesti parlamentben aligha akad ma bárki is, aki fejből emlékeznék az akkori párizsi viszonyokra. Mellékesen a nyugat-németekre se, holott az, amit Orbán itt jelenleg űz a meghamisított históriai emlékekkel, nem dúlja föl például Angela Merkel nyugalmát sem. Legföljebb eggyel több adalékot lát benne, hogy néppárti "kollégájáról" taktikai okokból csöndben meglegyen a véleménye. De se a Szajna-parti, se a Rajna-menti hangadó újságok már nem ilyen elnézők. Tessék csak beléjük lapozni.
