Este hét óra van, a villamos becsúszik a Mechwart-liget megállóba. Ahogy az ősszel lenni szokott, koromsötét van, már a közvilágítást is bekapcsolták.
Bán Ágnes lakásszínházába igyekszem, akitől e-mailben kaptam értesítést az eseményről. A lakásszínházat ugyanis hiába kerestem volna a programmagazinokban, nem találtam volna. Ágnes gasztro-művészeti eseménye ehelyett szájról szájra, pontosabban e-mailről e-mailre terjed.
Megérkezem a bejárathoz, nyomom a csengőt, a kapu nyílik, balra fordulok és már benn is vagyok a lakásban. Ágnes a nappaliba kísér, ahol terített asztalnál ülnek a vendégek. A ma esti fellépő a gyermek és felnőtt témájú könyvekben egyaránt utazó Lackfi János, író-költő lesz.
Alig fél óra múlva meg is érkezik, addig Ágnes mesél a lakásszínházról, miközben egy fiatal férfi borpárlattal kínálja a vendégeket. A háziasszonyról megtudom, hogy korábban is elég szoros volt a kapcsolata a kultúrával. Színésznő szeretett volna lenni, de végül újságíróként helyezkedett el, majd szerkesztett könyveket és még viselkedéskultúra-iskolát is alapított tizenéveseknek.
Aztán jött a Magyar Televízió, ahol számos kulturális műsorban dolgozott, de végül "kiírták" a névsorból. Nyugdíjasként támadt az ötlete, és beindította a lakásszínházát, ahová már több neves vendéget meghívott, mint Badár Sándor színészt, Koltai Lajos operatőrt vagy Herendi Gábort, a Valami Amerika rendezőjét.
Ezúttal Lackfi János került sorra, akire fél órát se kellett várnunk, már meg is jelent a feleségével, Bárdos Júliával és elfoglalta helyét az asztalfőn. Az író-költő felidézte, hogy amikor Angliában járt, ajánlottak neki egy könyvet, amelyben az angolok tipikus viselkedését, beszédtémáit és beszédmodorát parodizálták ki.
Ekkor döntötte el Lackfi, hogy megírja a "magyar változatot", vagyis a Milyenek a magyarok? és a Milyenek MÉG a magyarok? című munkáját. A két kötetben Lackfi éles szemmel mutatta be főbb jellemzőinket, például, hogy a magyar a húst is hússal fogyasztja.
És ha már Lackfi felesége is eljött, óhatatlanul szóba kerül a családi élet. Kiderül, hogy Júlia közvetlenül az érettségi után, tizennyolc évesen ment hozzá a nála két évvel idősebb Lackfihoz. Aztán jöttek a gyerekek is, Júlia időközben elkezdte a művészettörténet szakot, amelyet végül az ötödik utódot várva fejezett be.
- Hogyan telik egy napotok? - kérdezi valaki, mire Lackfi és felesége mosolyogva mesélni kezdik hol szigorú, hol rugalmas időbeosztásukat. Hatkor kelés, gyerekeknek reggeli, öltözés, majd a hétórás busszal irány az iskola. Utána Júlia a szakmáját végzi, bútort fest, de ügyel arra, hogy a főzésre is jusson idő. Elvégre hetüknek készül a vacsora. Az író pedig, amikor tud ír és segít a házimunkában, de este nyolckor már kikapcsolja a számítógépet. A gyerekeknek olvas.
Miközben a pár mesél, a házigazda szervírozza a vacsorát, a borász pedig újratölti a poharakat. Lackfit az ihletről kérdezik. A legjobb módszer gyaloglás közben "fejben írni". Vagy autóvezetés közben, esetleg a tömegközlekedésben. Egyszer közösen írt egy regényt egyetemi hallgatókkal, amely bár jól sikerült, végül a regény szereplőit kinyírták a fiatal szerzők. Méghozzá különböző írók, mint Camus vagy Proust stílusában.
Azt is megtudtuk Lackfitól, hogy párhuzamosan több könyvön dolgozik. Már készül a Milyenek a magyarok? harmadik része is, persze ennek más lesz a címe, stílszerűen Három a magyar igazság.
Mindez azonban még titok, de annyit az író elárul, hogy kiderül belőle, ki is az a BKV-hajú lány. Lackfi igazi nagy dobása viszont még hátra van: idővel a nagyregénye is megjelenik, amiről rejtélyesen annyit mond:
- Szörnynek készül. De egy szimpatikus szörny lesz.
