Szőcs Géza azt mondja, nem nyomoz. Ami érthető is, hiszen ő a Magyar PEN Club elnöke, valamint a miniszterelnök kulturális főtanácsadója, nem egy hatóság. A lelke mélyén persze szívesen megtudná, ki beszélte le a finn műfordítót, hogy átvegye a neki ítélt Janus Pannonius díjat. Igazából azonban nem érdekli, mert úgyis tudja, honnan fúj a szél.
A Heti Válasz című hetilapnak ennyi sem kell, ők tisztában vannak vele, kik akarták megbuktatni Brüsszelben a magyar biztos-jelöltet. Ki is tették a címlapra az erről szóló cikk beharangozóját, belül meg azzal kezdik, hogy ezt a higgadt européert a liberális, zöld és baloldali képviselők kivont karddal várták a meghallgatáson. Még szerencse, hogy kardélre nem hányták szegény Navracsics Tibort, aki így fényes(?) győzelmet(?) arathatott. Mindenesetre biztos lehet.
Régóta tudjuk, bántják Krahácsot. Gonosz erők igyekeznek keresztbe tenni a jóságos magyar kormánynak és a kétharmadnak. Minden bokorból a kedves vezető ellenségei lesnek és nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy ócsárolják őt és rendszerét. Igazságtalanul, természetesen. De egyre többen vannak és minél több jócselekedetet hajt végre a szabadságharcos magyar vezetés, annál nagyobb elánnal igyekeznek befeketíteni. Ki érti ezt?
Szőcs Géza például egyáltalán nem. Ő csak az aknamunkát látja, amivel a rendszer ellenségei állandóan támadnak. Felhasználják például azt a gyanútlan finn műfordítót, akit munkásságáért elismerésben kívántak részesíteni. Hannu Launonen el is jött Pestre, át is akarta venni a díjat, de aztán hirtelen meggondolta magát. Nyilvánvalóan telebeszélték a fejét. Mint két éve Lawrence Ferlinghetti amerikai költőnek is, aki ugyancsak visszautasította az elismerést. Milyen érdekes, mindketten ugyanazzal érveltek. Hogy a magyar kormány politikája az emberi jogok és a véleményszabadság szempontjából nem összeegyeztethető a PEN chartájával. Több se kellett Szőcs Gézának. Rámutatott: még annyi fáradságot sem vettek, hogy valami mást mondjanak, csak a "szegényes érvkészletet" szajkózzák.
Lényegében ugyanez történt Brüsszelben is. A kivont kardúak kifogásolni merészelték az Orbán-kormány politikáját. És az sem hatotta meg őket, hogy a kedves vezető egyik legjobb embere többször elhatárolódott Orbán Viktortól. Az sem volt nekik elég, hogy Navracsics elismerte, "a média szabadsága és sokszínűsége kulcsfontosságú a demokratikus társadalmaknak" és a magyar kormány sokszor nem így gondolkodott. Látható, a kákán is csomót kerestek, végül pedig kénytelenek voltak megtartani a jelöltet, miután Budapestről szóltak nekik, hogy csak rosszabbat, "karcosabbat" kaphatnak. De aztán meg a rosszakarók ezt a hatalmas sikert is másképpen kezdték magyarázni, mert nekik semmi sem jó.
Itt lenne az ideje, hogy a kedves vezető újra kiosszon néhány kokit és leessen pár saller. Persze most már több kellene belőlük, mert a kritikusok valóban nagyon elszemtelenedtek. Mind több bírálat hangzik el a tengeren túlról is, pedig onnan aztán biztosan nem láthatnak ide. Ennek ellenére volt és jelenlegi elnökök is szájukra merték venni a magyar demokráciát, nyilvánvalóan azért, mert ők is rossz tanácsadókra hallgattak, mint Launonen.
A jóságos kétharmad elleni világméretű összeesküvésnek állhatatosságra kell ösztönöznie a magyar vezetést. És nehogy elgondolkodjanak, hátha valami igazság csak lehet a bírálatokban. De a legfontosabb: sose nézzenek tükörbe.
Megrettennének.
