Nem vagyok naiv, ami az önkormányzati választások végkimenetelét illeti. Mégis azt mondom: a szavazófülkékben legalább "életjeleket" kellene adni magukról, a kormányzati erőkkel szembenállóknak. Akárcsak néhány apró "pontocskát" gyűjteni a szigorúan nemzeti urnákba. A klinikai halál állapotában is jelezni: egyáltalán még létezünk! Esélyt adni a politikai kómából való visszatérésnek. Valami olyasféle reakciókat produkálni, ami reményt adhat a demokratikus oldal gyógyulási folyamatára, idővel a teljes felépülésére. Ha az intenzív osztály "őrzőjéből" egyszer mégis kikerülnek és elkezdődhet majd a rehabilitáció.
Az, hogy most az ellenzék sürgősségi ellátásra szorult, döntő részben saját tehetetlenségének köszönheti. Pedig a baljós (nomen est omen) előjelek ismeretében - még mielőtt fordult a kocka -, már számíthatott rá minden, a kormánnyal szemben álló politikai erő, hogy a hatalom hűvös leheletét ott fogja érezni a tarkóján. Amit Orbán Viktor kigondol, az úgy is lesz, hiszen a Kósa vagy Rogán habitusú figurák gátlástalanul segítik ebben. Abban is tévedtek az összefogásra képtelen erők, hogy a Vezér kilátásba helyezett elgondolásait az újabb kétharmados többségével talán majd konszolidáltabban, megállapodásra törekvőbben valósítja meg. A Fidesz és felkent papjai azonban folytatták, folytatják ott, ahol 2010-ben elkezdték, de már nemcsak hideget fújnak, hanem szisztematikusan meg is ássák a demokráciát és jogállamot akarók sírgödrét.
A demokratikus ellenzék előrevetíthető újabb veresége csak olaj lehet a tűzre a kormánypárti oldalon. A legitimációra hivatkozva vérszemet kaphat a regnáló hatalom, arcuk még nagyobb lesz, disznóságaikat következmények nélkül tovább leplezhetik. A félelem és élelem bére további kiszolgáltatottságot teremt a monolitikus rendszerrel esetlegesen szembeszállni szándékozók körében.
Nem lesz "semmi" ami ránk vár: egy ellenzék nélkül maradt ország! Szidhatja, átkozhatja persze ezért a ballib oldal a kereszténykonzervatívokat, önvizsgálat nélkül azonban saját létjogosultságát kérdőjelezi meg. Az már régen kevés az ellenzéki retorikában, hogy tűnjön Orbán, menjen Tartós. Másként és mást kell kommunikálni, de mondanivaló nélkül ez már kevés.
A demokratikus erők 2014-ben képtelenek voltak reális alternatívát üzenni a választóknak, saját maguk definiálásával sincsenek tisztában. Megfáradt őszi légy módjára kavarognak a légüres térben. A polgárok pedig kapkodják a fejüket, az ellenzék lépéseiben nehéz fellelni a racionalitást, a kormány közeli média pedig valóságos prédának tekinti az önmagát vonszoló baloldalt. És nem azt mondják nagyvonalúan, hogy a "sas nem vadászik legyekre". Nem! A tragikomédiát kacagtató bohózattá írják, noha ami most van az országban, minden, csak nem megmosolyogtató.
Talán kései a sirató, de már a jövőre gondolva nézzünk szembe a valósággal! A Fidesz-KDNP pártszövetség nemcsak a fővárosra, hanem az ország minden más településére is odafigyelt. Miközben egyaránt biztosra hajtott a nagyvárosokban és a falvakban, addig a másik oldal jószerével csak Budapestre és a kerületekre koncentrált. Félek, a baloldal mai, meggyengült állapotában is nagyon szerény cél volt ez.
