Az alaptörvényben jó ideje ijesztgetnek vele, most már csak attól kell tartanunk, hogy az elkövetkező három és fél évben a kormány be is váltja ígéretét, és jogszabályban kötelezi gyerekeinket a nyugdíjellátásunkra. „A nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről”, idézte Orbán a 4 és félév után (!) minap megalakult Idősügyi Tanács ülésén azt az alkotmányos passzust, amelyet egyébként férjem előszeretettel idéz, amikor gyerekeink zsebpénzt csikarnak ki belőle! Hogy bizony egyszer ő fogja tartani a markát, merthogy erre „alapos” joga lesz alaptörvényileg. Ezzel persze csak azt akarja mondani, hogy ne nagyon gombolják le idő előtt, mert a végén még idő előtt beváltja alkotmányos fenyegetését! Ahogy Orbán ismételgeti, hogy ez „erkölcsi parancs” a gyerekeinkre nézve, úgy férjem is ilyenkor az orra alatt kuncogva helyesel. A gyerekek pedig értetlenül bámulnak…
Az rendjén is lenne, hogy minden nyugdíjrendszer a gyerekeink által befizetett járulékokon alapuljon, no de nyilvánvalóan csak azon nem múlhat az idősek boldogulása. Márpedig a három éve ismert alaptörvényi passzus és most az újbóli fenyegetés ezt sejteti. Míg Orbán és kormánya mindent maga alá gyűr, mindent drága pénzen megvesz, államosít, központosít és egy kézben tart, kidobja az ablakon az adófizetők pénzét olyan üzletekre és szolgáltatásokra, amelyeknek garantálhatóan nem lesz jó gazdája és ezzel elszegényíti az országot, addig állampolgáraival szembeni kötelezettségeit nem fogja teljesíteni? Az államra azért van szükségünk, és fizetünk neki adókat, járulékokat, hogy alapvető szolgáltatásokat biztosítson minden állampolgárának. A nyugdíjunk biztosítása részben ilyen kötelezettség és persze tehertétel a szolgáltató állam számára. Már ha szolgáltató akar lenni! De ez most nem úgy fest.
Ma két kézzel szórja Orbán az állampolgárok pénzét a hatalomkoncentráció további növelésére. S ha számon fogjuk kérni nyugdíjunkat az államon, akkor csak széttárja majd a kezét, mert kiürült a kassza? Azaz a gyerekeinkre fog mutogatni, hogy ez legyen az ő gondjuk és erkölcsi kötelességük?!
Nem kell messzire mennünk, csupán egy évre vissza, s máris adatok bizonyítják, hogy apad a nyugdíjkassza, egyre rosszabb a nyugdíjellátás és egyre kisebb az esélye minden egyes generációnak a méltányos nyugdíjra, az aktív dolgozóként elért életszínvonal biztosítására nyugdíjas éveiben. Míg egy évvel ezelőtt a nyugdíjasok helyzetértékelésének világranglistáján (The Global AgeWatch, HelpAge indexe alapján) a 40. helyen állt Magyarország, addig ma már a 46-ikra csúszott le. Romlott, méghozzá jelentősen, a nyugdíj felé közeledők foglalkoztatási aránya is, a 39. helyről az 53-ikra estünk vissza, így jóval az uniós átlag alatt vagyunk (az 55-64 évesek foglalkoztatottsága 36,9 százalékos). A „jövedelem biztonsága” kategóriában vagyunk még a legjobbak, csakhogy az egy évvel korábbi 19-ikről a 35. helyre zuhantunk a napokban kiadott felmérés szerint!
A tendencia egyértelmű: a nyugdíjasok kilátása évről évre romlik, s nem kizárt, hogy az állam hárítani fogja felelősségét, illetve nem teljesíti az eredendően ráruházott és elvárható kötelezettségét, hisz az alaptörvény már nem is kötelezi erre. Norvégiában lenne szép megöregedni, ők vezetik ugyanis a nyugdíjasok biztonságát felmérő nemzetközi listát! A balkáni államokba ne száműzzék magukat, ha már mindenképpen el akarják tolni innen a biciklit, de még Oroszországba se, mert ott sem jósol ez a felmérés fényes aranykort a nyugdíjasok számára.
A bajokat tetézi, hogy a magánnyugdíjrendszert csaknem teljesen felszámolták, és odalett az ebből eredő biztonságtudatunk is. A nyugdíj előtt toporgók jövőtudata sötét, és azzal kell együtt élniük, hogy vajon miből és meddig bírják, hisz a napi megélhetés is gond.
A közszolgálati média és a kormányközeli magánmédiumok annak idején kritika nélkül propagálták a magán-nyugdíjpénztárak felszámolását – hajtogatva az őket ért, mára hazugnak bizonyult vádakat, és követve a kormány aljas trükkjeit! Most pedig azt halljuk, hogy a kijózanodás felé tartó kormánypárti sajtó mindenkinél nagyobb elánnal veti magát bele az elkerülhetetlenné vált öngondoskodás propagálásába! Ahogy a kormány szép lassan vonja ki magát szolgáltatói kötelezettsége alól, úgy kap egyre nagyobb médiafelületet az öngondoskodás kapitalista ideája!
A helyzetet továbbsúlyosbítja, hogy gyerekeink nem akarnak Magyarországon nyugdíjba menni. Mi több, nem akarnak itt éhbérért dolgozni és megalázkodni. Menekül, akinek van esze és tehetsége, így a befizetett járulékok évről évre csökkennek. A nyugdíjrendszer a folyamat megállítása nélkül az összeomlás szélére kerül. Vagy már ott is van…
Orbán - nagyon helyesen - 5 millió munkavállalóról álmodik, csak nehogy az legyen, hogy mire ő is nyugdíjba kerül (13-15 év múlva!), öt millió nyugdíjas, méghozzá ellátatlan nyugdíjas országa leszünk. Mert 4 és fél millió szegényünk már van. Akik nemcsak a nyugdíjkasszát nem tudják feltölteni, hanem a saját jelenlegi életüket sem tudják megoldani. Az ő gyerekeik ugyan miből fognak egyetemre járni és gyarapítani a társadalmat, hogy aztán szüleik nyugdíjáról gondoskodjanak?
