Most van a nászhónap, szarvasbőgéstől hangosak az erdők, de ez majdnem kizárólag a "fővadászt", Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest hozza izgalomba, no meg a külföldi bérvadászokat, akik hozzánk járnak lőni. Tulajdonképpen nem is tudom, ki miért "bőg" , megpróbálok rendet csinálni: csak azok a szarvasok bőgjenek, akinek nem sikerült a szerelmi akciójuk, a többiek "szarvasnevetéssel" pihenjék ki a fáradalmukat. És ne bőgjenek a bérvadászok se, akik bár sok devizát hoznak az országba, de boldogan távoznak ha egy-egy kapitális agancsot kézre kerítenek mondjuk, a gemenci erdőkben.
Idehaza jogosan csak a menzák bőgjenek, mert hiába határozták el még az év elején az étkezési szakemberek, hogy - a Mintamenza Program keretén belül júniustól havonta kétszer vadhúsból készült ételeket tálalnak majd fel az ország több mint 17 városában a Junior Vendéglátó Zrt. által ellátott 256 menzán -, ami nem megy, az nem megy! Az étkeztetésben részvevő cégek számára a vadhús kigazdálkodása nehézségekbe ütközik.
A statisztikák szerint az egy főre jutó hazai vadfogyasztás mindössze két deka – ugyanez az arány az unióban meghaladja az egy kilót –, vagyis még ünnepnapokon is ritkaságszámba megy a családi asztalokon az őz, a szarvas, a vaddisznó. Pedig kínálat akad, hiszen évente nagyjából 12 ezer tonnányi vadhús kerül piacra idehaza. Csak az ára(!): vaddisznócomb nagyjából két és félszer annyiba kerül, mint a sertés, a szarvas pedig több mint háromszorosába. Egy gyerek előírt húsadagja hét deka, ami sertésnél 80, vaddisznónál 200, szarvasnál 250 forintot jelent alkalmanként. Sok helyen azonban a teljes ebédre jut 240–250 forint, azaz egy-egy vadmenüért cserében jellemzően a zöldségen-gyümölcsön, tejtermékeken kellene spórolni. Nem is olyan biztos, hogy a gyerekek örömmel fogadnák, a legtöbbjük számára idegen vad-ízeket.
Azt meg én nem javaslom, hogy az "Öreg néne őzikéje" című mese megbeszélése után menjenek ebédelni a kisiskolások, mert ott marad az ebéd akár vadasan burgonya krokettel, akár áfonyával fűszerezetten. Nem lehet a szívhez szóló mesét megenni.
Nem is beszélve arról, amit hírként hozott a szél Szászországból, hogy ott rájöttek, megvizsgálják a vaddisznókat, mielőtt "mesés" vadmenüt készítenek belőle, s tavaly 752-ből 259 esetben hordoztak radioaktív sugarakat. Márpedig ha kilógramonként 600 becquerelt, vagy ennél többet mérnek benne, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Noha Szászország több mint 1100 kilométerre található az észak-ukrán Csernobiltól (ahol egyébként még ma is folyik áramtermelés), a változó időjárási körülmények anno messze Nyugat-Európa fölé is elsodorták az atmoszférában szétterülő veszélyes részecskéket. A beszennyeződött talajjal kapcsolatba kerülő állatok - különösen a földet előszeretettel túró vaddisznó - ezt követően maguk is sugárbetegek lettek. Tovább rontja szerencsétlen agyarasok esélyeit, hogy kedvenc csemegéik, a gombák különösen jól tárolják a radioaktív sugárzást. A szászországiak tízszer egymás után - tudományosan - ellenőrzik, hogy nem csavarogtak határon kívülre a vaddisznók, csak ezután mehetnek nyugodtan a mészárszékbe, vagy a bérvadászok puskája elé. Nálunk ez a vizsgálat is megnövelné a vadhúsfogyasztás árát. Hiába "bőg" keservesen a fővadász!
