A csoport Észak-Amerika, Európa és Ázsia egyes részeinek 20. századi meteorológiai adatait elemezte, mérlegelve a folyók vízmennyiségére hatást gyakorló számos más tényezőt, például a klímaváltozást, a légköri szén-dioxid-koncentrációt és a növényzet változását is.
Számítógépes modellezéssel kimutatták, hogy a folyók évenkénti változásán túl az aeroszolok légköri jelenléte folyamatosan növelte Európában és Észak-Amerikában a folyók vízmennyiségét. Néhány európai folyó esetében, mint a Duna, az Elba vagy az Odera a vízmennyiség 11-25 százalékos növekedését az aeroszolok jelenléte okozta.
"Észleltük a napfénytompítás hatását a folyóvizek mennyiségének növekedésére az északi félteke erősen iparosodott térségeiben. Úgy becsüljük, hogy a legszennyezettebb közép-európai folyómedencében ez a hatás mintegy 25 százalékkal növelte a vízmennyiséget 1980 körül, amikor a légszennyezés a csúcsán volt. Mivel a klímaváltozás egyik legnagyobb hatása a vízhiány lesz a jövőben, ezek az adatok fontosak a jövőbeli előrejelzések szempontjából" - magyarázta Nicola Gedney, a brit meteorológiai intézet munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.
Azt már korábban megállapították a szakemberek, hogy a kéntartalmú szén elégetése az 1970-es évek végéig növelte a légkör aeroszol-tartalmát. Mivel az aeroszolok visszatükrözik a napsugárzást, csökkentik a Föld felszínére érő napfény mennyiségét. A légszennyezés csökkentésére elrendelt intézkedések és a tisztább fűtőanyagokra való átállás megfordította a folyamatot Európában és Észak-Amerikában. Amikor Európában az 1990-es években jelentős mértékben javult a levegő minősége, az aeroszolok hozzájárulása a vízmennyiség növekedéséhez egyharmaddal csökkent a munkacsoport becslése szerint.
Ahogy folytatódnak az erőfeszítések a levegő megtisztítására, a folyómedrekben lévő víz mennyisége tovább csökkenhet - hívták fel a figyelmet a kutatók.