Kálvária. Via Dolorosa. Jézus Krisztus is bombabiztosan menetelt, több fájdalmas stációt túlélve, holott tudta, hogy a Golgotán van a vég. Navracsics Tibornak ugyan pici köze sincs Jézus Krisztushoz, az európai keresztény gyökerek azonban leképezik, hogyan kell bánni a latrokkal. Az Európai Parlament most az európai kultúrát gyakorolja, s momentán nem adja az európai kultúrát latrok, így Navracsics kezébe. Ez a vesszőfutás eddigi üzenete.
Navracsics (az első) meghallgatásán visszaélt a képviselők helyzetével. Bár későn, de akár érezhette volna, hogy csapdába lép. A meghallgatás egyébként sem egyszerű, hiszen az adott 3 óra egy 10 perces program-ismertetésből, majd 1-1 percnyi képviselői kérdésekből, és 2-2 percnyi jelölti válaszokból, aztán 10 percnyi végszóból áll. Navracsics magabiztosan verte le a léceket, megfeledkezve arról, hogy a kérdezők bár ügyrendi okokból nem riposztozhatnak, a szavazatukkal mégis ítélkeznek a legvégén. Bő félszáz kérdés briliánsnak tűnő megválaszolásával bevásárolt legalább 30 ellenséget.
A Fidesz rögtön győzelmet hirdetett, mondván hogy a politikai támadások dacára Navracsics hatalmas szakmai győzelmet aratott. Sajnos ennek a tévhitnek egyesek simán bedőltek. A szakbizottsági értékelés azonban pont az ellenkezőjét mondta ki, nevezetesen hogy a jelölt bár képes dörzsölten kommunikálni, tehát politikailag alkalmas, ám szakmailag alkalmatlan. Nem lennék meglepve, ha az újként adandó feladatkörrel kapcsolatos szakbizottsági meghallgatás majd meg azt mondaná ki, hogy a jelölt bár szakmailag alkalmas, politikailag alkalmatlan.
Jean-Claude Juncker, a feladatosztó elnök hírhedten nagy játékos. Megkockáztatom: napjaink legütőképesebb európai politikusa. Képleteibe simán belefér, hogy az egyik szakbizottságra hagyja az egyébként is nyilvánvaló szakmai alkalmatlanság kimondását, majd Navracsicsnak testhez álló feladatot adva később egy másik szakbizottsággal a politikai alkalmatlanságot méresse Orbán jelöltjére.
Navracsics tehát közeledik a mellékes keresztfához. A latroknak kijáróhoz. Ahhoz, hogy politikailag alkalmasként csusszanhasson át az első rostán, az is kellett, hogy a meghallgatásán háromszor határolódjon el Orbántól, majd a pótvizsgán háromszor tagadja meg önmagát is. Az európai kultúra az árulást használja, de az árulót megveti.
A történet vicces epizódja, hogy egyelőre Orbán nem jelölhet mást, hacsak Juncker nem dobja vissza az eredeti jelöltet. Ez utóbbi esetben új jelöltként könnyen szóba jöhet az abszolút szalonképtelen Kövér László (felkészül Selmeczi Gabriella), avagy a most még hajbókoló Szájer József.
Az, hogy Navracsics Tibor kap-e latroknak kijáró keresztfát, még kétséges. Meglehet, hogy Orbánt sokszorosan megtagadóként inkább nagyon szép európai fizetés, vigyorgó sofőr és nulla hatáskör jut neki. Navracsics füle süket maradt, amikor az egyik képviselő arra utalt, hogy a jelölti székben lehet ugyan kígyót játszani, csak hát vele szemben is ülnek öreg rókák. Az sem tűnt fel neki, amikor valaki más meg azt kérdezte tőle, vajon tud-e magánál jobb jelöltet? Apró hibák, ám végzetesek lehetnek.
Navracsics pengeélre került. Mégsem róla, hanem Orbánról szól a történet. Ordít, hogy az EU-ban Orbánnak és barátainak nemhogy kétharmada, de sima többsége sincs. Európa töretlenül a soraiban akarja tudni a magyar népet, de undorodik Orbán rendszerétől. Szerencsére a történelem ab ovo hosszabb, mint egy-egy diktátor élettartama. Kétségtelen, a magyar nép felemelkedése annál nehezebbnek ígérkezik, minél tovább tűri magán az elnyomást és a kisemmizést.
