"Könyörtelenül hangzik, de az a közösség, amely biológiai értelemben nem képes fenntartani magát, az nem méltó rá, hogy létezzen" - mondta a kormányfő a múlt héten, az Idősügyi Tanács alakuló ülésén. Ezzel a maga könyörtelenül egyszerű módján azt mondta ki, hogy amelyik közösség a történelem folyamán kihalt, méltatlan volt a létezésre. Azt, hogy egy közösség számszerű nagysága - a minőség. Azt, hogy az a közösség, amely csak szeretkezik, de nem szaporodik, nem termeli bővítetten újra önmagát, méltatlan a létezésre. Azt mondja, azzal szerezzük meg társadalmi létezésünk méltóságát, hogy a fajfenntartás biológiai ösztönlétéhez igazodunk. Vagy, ami még rosszabb: ezt az ösztönlétet állítja a közösség elé erkölcsi mércének.
Tapsolják. Kampány van megint, "kegyelmi pillanat", ahogyan mondja, hiszen hamarosan három megnyert választás lehet a kormány mögött. Ilyenkor szokott a hatalom az időstanács döglődő főnixébe életet pumpálni a sápadt arcú nyugdíjasok megnyugtatására. Ilyenkor szoktak megszaporodni Orbán Viktor szereplései is, több mint végtelenül unalmas, inkább fárasztóan blőd hasonlataival, meg példabeszédeivel.
Mit tehetünk, nem lehet nem belehallgatni, ha egyszer hatalmasnak vélt egójával ennyire rátehénkedik a nemzetére. Valamiből úgy gondolja, ő hivatott egyedül erkölcsi mércét állítani az ország elé, hogy nemcsak kétharmados joga, hanem egyenesen kötelessége is belepamacsolni a családok magánéletbe.
Mert azt is mondja, hogy végig kell vezetni a jogrendszeren az Alaptörvényben rögzített "erkölcsi parancsot", amely szerint a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Erkölcstelen hát a tandíjat nyögő egyetemista, a közmunkaalapú társadalom közmunkás diplomása, a juhokat föld nélkül legeltető bojtár vagy a már nyitás előtt veszteséges bányák vájára, ha nem ő ad a semmiből, hanem elfogad szülei "megőrzött vásárlóerejű" keveséből.
Kihal a nemzet! Nemcsak Magyarország, hanem az európai kontinens is bajban van, mert nem szaporodik elég szorgalmasan, amire a Nyugat rossz választ ad. Orbán - fülelve KDNP-s mamelukjaira - inkább a családalapítást bátorítaná, semmint a kockázatos és rossz bevándorlást. Balog Zoltán a nyáron még csak a harmadik világból érkező nagy bevándorlási hullámokból adódó kulturális problémákat emlegette. De: ki/mi járhat a kormányfő fejében? A több százezer honosított magyar, aki esetleg hazatér az anyaországba? Vagy az, aki "maffia-magyarként" csak átszusszan rajtunk az unió belseje felé? Bezárná Magyarország-átjáróház kapuit, megfosztva a közösséget attól a nyitottságtól, amely Szent István óta a legtöbb csapást, de egyben a legtöbb erényt is ránk rakta? A kivándorlásról közben persze, szó sem esik. Arról, hogy az ő rendszere mind több fiatalnak élhetetlen, hogy a menekülők már nem itthon dolgoznak, tanulnak, nem itthon fizetnek adót, nem ide szülik meg a gyerekeiket. Hogy a saját jövőnk költözött, költözik el velük.
Ferenc pápa a minap a Lampedusa szigeténél tavaly októberben tengerbe veszett illegális bevándorlókra emlékezve felszólította Európát, "nyissa meg szíve kapuit". "Azért imádkozom, hogy a zárt ajtók megnyíljanak!", mondta, mert a menekülés reménytelenségét a zárt ajtók csak tovább súlyosbítják. Még a múlt hét végén, a nem létező KDNP fennállásának hetvenedik évfordulóján a kormányfő arról beszélt, hogy kereszténydemokrata kormányzásra van szükség Magyarországon,
A mi populista, protestáns pápánk szólt.
