Szegény XIII. Gergely, amikor 1582. február 24-ikén diadalmasan bevezette később az egész világot meghódító naptár reformját, nem hitte volna, hogy vagy fél évezreddel később akad valaki Magyarországon, aki átírja majd azt. Méghozzá csalafinta módon. Nem tagadja meg azt az időszámítást, amely mára úgyszólván általános (csak a zsidóké és néhány más nagy vallás tér el tőle), csak éppen politikai határidőkhöz köti, mit tart be és mit nem. Illetve eltér-e a korábban maga által is elfogadott közéleti naptártól, s Pató Pál módján - "ejh, ráérünk arra még" - halaszt, halasztgat. A napokon belül esedékes önkormányzati választásokon a kormánypárt nyeregben érzi ugyan magát, de néhány kellemetlen kulcsadat közzététele nem jönne jól ezekben a napokban.
Két oka is van ennek. A Központi Statisztikai Hivatal azzal az indokkal magyarázza a szociológiai állapotfölmérés adatainak visszatartását, pontosabban a megszokottnál egy hónappal későbbre ígért közzétételét, hogy "tudományos munkatársai nem tudtak időben elkészültni a jelentéssel". Október eleje helyett majd novemberben tudhatjuk meg az eredményt, addigra kialakul az ideális helyzet, és beismerhető lesz, hogy bizony katasztrofálisan módosult hazánk társadalmi állapota. Kétségbeesésre okot adó gyorsasággal növekszik a szegénység, százezrekkel több azoknak a családoknak a száma, amelyek szorongva nézhetnek a tél elé. Novemberben lehet "ideális állapot" a bejelentésre, akkor már túl leszünk az országos önkormányzati választásokon, addigra - a kormányzat meglehetősen ostoba föltételezése szerint - talán nem hat már majd olyan drámaian annak a kényszerű beismerése, hogy a 2012-es adatokhoz képest mára félmillióval nőtt a szegények száma.
Más kérdés, kissé elgondolkodtató ez is, hogy a magyar tudomány egyik kiváló és a nemzetközi rangsorolásban korábban elismert műhelye a KSH, ezek szerint ugyancsak valahol a tisztességességi szegénységi lista végén kullog. Nincs abban a helyzetben, hogy a hagyományai szerint alakult naptárához igazodjék. Sem ideálisnak nem tekinthető létszáma, sem eszközei nem teszik ezt lehetővé, mulasztásban van. Ha így igaz, és a föltevések szerint nem kormányzati manipuláció áll a háttérben. Ha nem mondjuk egy olyan utasításra teszik. hogy "tessék ráülni a tényekre, majd akkor publikálni őket, ha nem zavarják meg a választók érzékeny lelki világát". Ha már minden mindegy, az urnákba dobott szavazólapok földolgozva. Ám ha a háttérben valóban a manipuláció áll? Akiket befolyásolhatnának, az érdeklődő, információra éhes réteg, alighanem ismer minden tendenciát, már csak azért is, mert Európa statisztikai szervezete, az Eurostat "nem szenved létszámhiánnyal". Közzétette már a nálunk is ismert adatait, amelyek kendőzés nélkül tárják föl, hogy a magyarok egyharmada kénytelen a havi 65 000 forintot el nem érő létminimum jövedelemből élni, koldus szegényen.
Ez az egyik "frontvonal", ahol a kormányzat megkísérli korrigálni a naptárt. A másik a budapesti közlekedés. Az autóbuszokat használó fővárosi lakosság egy része örömmel állapíthatta meg, hogy egy ideje elkerüli őket a metró hálózatok nyomora, viszonylag tetszetős, külsőre is barátságosabb kocsikon közlekedhetnek. Jóllehet egyes hírforrások szerint, ezek is Európa inkább kimustrált példányai közül kerülnek hozzánk. Magánvállalkozások szerzik be és üzemeltetik a kocsikat a BKV, illetve közlekedési hitbizománya, a Vitézy-família irányította BKK jóvoltából.
Múlt péntek este óta immár azt is tudjuk Gy. Németh Erzsébet DK-s képviselő-jelölt, meg az őt meghívó ATV jóvoltából, hogy a buszok körül is "bűzlik valami": a magánvállalkozók üzemeltette járművek kilométerenként többé kerülnek a fővárosnak, mintha a BKV látná el a feladatot. Nem botrányosan többe, kilométerenként csupán néhány tíz forinttal drágábbak, de ezt a pénzt is - az államosítást amúgy kedvelő kormány filozófiájával szemben - a magánszektor teszi zsebre. Ha igaz, az üzemeltetési rendet pályázattal lehet megnyerni. Eredetileg volt erre is határidő, a fáma szerint a napokban, tehát az önkormányzati választások előtt lett volna esedékes az eredmény kihirdetése, de hogy el lehessen hessenteni minden sanda korrupciós gyanút, ebben is naptár reform történt. Az eredményhirdetés, hogy a vállalkozások közül melyek a szerencsés győztesek, csak később derül ki,
Most, hogy Európát nem ilyen jelentéktelen ügyek foglalkoztatják, hanem olyanok például, hogy kik lesznek az Unió új biztosai, köztük a pótvizsgára bocsátott Navracsics Tibor is, ki figyel oda ilyen mellékes témákra? Hogy az Unió egyik tagállamának mostanában olyan kormánya van, amely játszadozik a naptárral is? Politikai szükségletei szerint próbálja becsapni Gergely pápát? Kit érdekel igazán? Ahol alaptörvényt testre lehet szabni, választási rendszert egyik hétről a másikra módosítani, ezek csak apróságok.
Az ilyen csalafintaságok nem érik el Európa ingerküszöbét. Az Unió működését más értékek motiválják, s ha azokat nem is mindig és nem is maradéktalanul tudja érvényesíteni minden országában? Időnként - mint most is, a biztosjelöltek meghallagatásakor - megpróbál odafigyelni. Már amennyire ideje és módja lehetővé teszi.
