A megemlékezést, a hír vétele után tette közzé a köztévé. Akartam is írni róla, holott sosem voltunk különösebben jóban. Most, Ljubimov halála kapcsán mégis fontosnak tartom, hogy előhozzam Sándort. Álljon itt az MTVA híre: „Váratlanul elhunyt Rózsa Sándor televíziós főgyártásvezető. (…) Pályafutását a színházi rovatnál kezdte, több száz színházi közvetítés felvételvezetője, majd gyártásvezetője volt...”
A ’70-es évek vége felé fotósa voltam – igen, akkor még állóképekkel is dolgozott a tévé - a színházi rovatnak. Velük – olyan fontos emberek közreműködésével, mint Elbert János, Ungvári Tamás, Virág Katalin, Bányai Gábor, Szolnoki András, Antók Csaba, és mások – például Ljubimov, Andrzej Wajda rendezéseiről is készültek riportok. És a több száz színházi közvetítés - céloz az MTVA is, gyanútlanul erre. Igen. Ha valami közszolgálatnak lenne nevezhető, talán éppen a színházi közvetítés volna az.
Idejétmúlt műfaj? Nem hinném - különösen a mai technikával. Ma sokkal kevesebben engedhetnek meg maguknak egy családos teátrumi kirándulást, mint 30-40 éve.
Hol vannak hát ezek a kulturális értékek? Mikor járt utoljára közvetítőkocsi egy színházban?
Ne csak halálhírekről jusson eszébe mindez a köztévének!
