- Mindig mosolyog, állítólag még álmában is. De én ezt nem akarom elhinni.
- Pedig igaz. Tényleg megesett, hogy arra ébredtem, hangosan nevetek.
- Rémálomról már hallottam, de ilyenről még sosem. Miket szokott álmodni?
- Sajnos nemigen tudok egyet sem felidézni, de abban a pillanatban nagyon vicces. Bár lehet, hogy csak nekem. Egyszer megmaradt a történet, felébredve elmeséltem másoknak, de nem értették, mi ebben a jópofa. Nekem mindenesetre roppant szórakoztató volt.
- Aki ön mellett fekszik aligha. Kacarászó párra riadni hajmeresztő lehet.
- Eddig még nem panaszkodott senki.
- Ennyire jó kedélyű teremtés?
- Azt hiszem, persze ez attól is függ, hogy minden rendben van-e?!
- Most minden rendben?
- Szerencsére. A vállműtétem a múlté, most voltam kontrollon, mindent rendben találtak, rendesen tudok edzeni.
- Ennél is többre képes: a berlini Eb-n bronzérmet szerzett a 4x200-as gyorsváltó tagjaként, egyéniben negyedik lett 200 pillangón. Én is mosolyognék, ha sérülés után így végeznék egy kontinenstornán…
- Nehéz volt visszarázódnom. Az operáció után három hétig fel volt kötve a jobb karom, és amikor levették a hevedert, mozgatni sem tudtam. Volt olyan, hogy heti hatszor voltam gyógytornásznál. Na, akkoriban addig magam alatt voltam, amíg el nem kezdhettem úszkálni. Vagy maradjuk annyiban: vízi tornázni. Azért volt nehéz időszak, mert lassan, fokozatosan jöttem helyre. Októberben műtöttek, s márciusban jutottam el odáig, hogy fekvőtámaszozzam. Egy ilyen műtét után erősnek kell lenned, de hogy legyél erős, ha nem edzhetsz?
- Tényleg a szülei etették?
- Na, ezt az újságok szépen eltúlozták: a bal kezemnek semmi baja nem volt! Bár az igaz, hogy sokat segítettek. Főleg mosogatásban, takarításban, meg bevásároltak helyettem.
- Az is túlzás volt, hogy abba akarta hagyni az úszást?
- Ilyen hosszú kihagyásom még sosem volt, de azért nem volt ennyire vészes a helyzet. Azt viszont nem tagadom, hogy januárban még azon tűnődtem, vajon képes leszek-e az augusztusi Eb-re maximálisan felkészülni? Szerencsére formába lendültem, és még magamat is megleptem az eredményekkel.
- A Világkupán miért nem láthatjuk?
- Nem terveztük be az idei versenyprogramba.
- A decemberi rövidpályás vb-n azért ott lesz?
- Igen.
- Akárcsak vetélytársa, Hosszú Katinka. Mit szól elképesztő formájához?
- Tíz évesen kezdtem versenyezni, azóta nagy riválisom. Mostanában viszont meglódult. Nemcsak tőlem: a teljes úszómezőnytől elhúzott. Úgy tekintek rá, mint a többi ellenfelemre, örülök annak, hogy magyar, de szeretném legyőzni.
- Milyen a kapcsolata vele?
- Sokáig szobatársak voltunk edzőtáborokban, versenyeken. Mostanában kicsit eltávolodtunk egymástól, de nincsen problémám vele, és remélem, neki sincs velem.
- Tervez ellene merényletet?
- Hogyne: elgáncsolom! Természetesen csak viccelek. Nem ő az elsődleges ellenfelem, vannak mások is, akiket le kellene győznöm.
- Kellene?
- A rövidpályás versenyek nem tartoznak a kedvenceim közé. A hosszú pályát jobban kedvelem. Szeretnék döntőt úszni, de még azt sem tudom, milyen számokban indulok. Tervezek 200 és 400 vegyesen elindulni, de 200 pillangón is rajthoz állnék. Ha egy napon lesz a 400 vegyes és a 200 pille, akkor valamelyiket ki kell hagynom. Úgy gondolom, korai erről beszélnem, még úgy is, hogy két hónap múlva már rajtkőre kell állnom. De még csak most kezdtük a felkészülést.
- Gyanítom, Katarba nem olyan izgatottan indul útnak, mint ahogy 15 évesen felült az Athénba tartó gépre.
- Hát nem, akkor még kislány voltam, nem annyira fogtam fel a dolgokat. Örültem, hogy ott vagyok, de annak még jobban, hogy ingyen volt a McDonald's. Az is hatalmas élmény volt, hogy a példaképemmel, a négyszeres olimpiai bajnok Jana Olekszandrivna Klocskovával úsztam egy futamban. Sajnos nem úgy sikerült az olimpia, ahogy terveztem, mert abban az évben más feladatom is volt. Ifjúsági Eb-n vettem részt, ahol két aranyat és egy ezüstöt gyűjtöttem, és ezért nem úsztam igazán jól a játékokon, de engem azért is vittek ki, hogy tanuljak, és négy, illetve nyolc év múlva már ne csodálkozzak rá az ingyen Mekire.
- Nem is csodálkozott?
- Teljesen más volt. Ott már nem ért újdonság. Pekingben az járt a fejemben, hogyan tudok jól teljesíteni. Már nem a "nagyokat" néztem, hanem őket szerettem volna legyőzni. Ehhez pedig az kellett, hogy 15 évesen átéljem ezt a légkört.
- Szülei könnyen engedték el?
- Oda igen. Moziba bezzeg nem mehettem. 16 éves voltam, amikor az osztálytársaimmal elhatároztuk, hogy megnézünk egy filmet. Mondta apu, menjek nyugodtan, de kilencre legyek otthon. Mondtam, az nem megy, mert kilenckor kezdődik a film. Apu annyi felelt, oké, de akkor ő ezentúl nem fog hajnalonként az uszodába fuvarozni, zötyögjek csak busszal. Azért, hogy megvalósíthassam az álmaimat, szívesen megtesz bármit, de azért, hogy értelmetlenül pancsikáljak a medencében, a füle botját sem mozdítja. Gyorsan végiggondoltam. Így is 4.40-kor kellett kelnem, gyalog viszont fél órával többet kellett volna utaznom, fél órával korábban ébrednem. Egy pillanat alatt eldöntöttem ennyit egyetlen film sem ér. Egy életre eldőlt a kérdés.
- Volt nagy duzzogás?
- Hogyne, rosszul esett: mert én úszó vagyok, moziba se mehetek soha? De persze mehettem, csak a hét órai előadásokra. Vagy szombaton, amikor másnap nincs edzés. Ehhez kellettek olyan barátok is, akik tiszteletben tartották, hogy én élsportoló vagyok, és nem mindig érek rá.
- Mostanában sem jár este moziba?
- De! Bár ha másnap edzés, igyekszem tízre ágyba kerülni. Ez nem mindig sikerül.
- Fiatalon, már 19 évesen elköltözött otthonról. A szülői szigor miatt?
- Dehogy. Soha nem éreztem, hogy túl keményen fognának. Mindig megadták a döntés lehetőségét, és szerencsére mindig jól döntöttem. Amúgy szerintem pont jókor váltam önállóvá. Először Amerikába mentem, majd Budapestre, most pedig Győrben lakom. Annyiban rossz, hogy keveset találkozom a szüleimmel. Mondjuk szerdán épp nálam volt az apukám. Segített a ház körül.
- Nem mehetek el amellett, hogy ön nemcsak a vízben vonja magára a tekinteteket, hanem az utcán is…
- …Már vártam ezt a kérdést...
- …nem zavarja, hogy a külleme sokszor eltereli a figyelmet a sportteljesítményéről?
- Erre van egy elméletem. Egyszer valaki rám ragasztotta, hogy szép vagyok, és azóta mindenki átvette.
- Megosztok egy titkot. Tudom ki ragasztotta kegyedre a jelzőt! A COED magazin: amikor a legdögösebb olimpikonnak választotta.
- Tényleg, az a 2012-es londoni olimpián történt. Készültem a versenyemre, és a többiek szóltak, hogy megjelent rólam egy cikk, hogy a legdögösebb olimpikon lettem. Na, akkor kicsit tényleg rosszul esett, hogy én úszni mentem oda, és nem a teljesítményemről, hanem a szépségemről beszélt mindenki. Pedig hetedik lettem Londonban. Igaz, jobbat szerettem volna elérni, de egy olimpiai hetedik hely szerintem fontosabb annál, minthogy a legdögösebb legyen valaki. Egyébként meg hiába vagyok szép, az edzések végén nekem is ugyanúgy fáj mindenem.
- Sok felkérést kap?
- Sokat, de megválogatom, mi mindent vállalok. A jótékony felkérésekre szívesen mondok igent.
- És amikor óriásplakátokról kell mosolyogni?
- Az év elején keresett meg a BioTechUSA, felkértek, legyek az 1000 mg-os C-vitamin-termékük reklámarca. Ezt a terméket ezerrel fogyasztom, s amikor Arizonában edzőtáboroztunk, nagy szatyor vitaminnal és fehérjével felszerelkezve mentem, fontos, hogy ellenőrzött táplálékkiegészítőket fogyasszak. Ezek a termékek nem voltak ismeretlenek számomra. Rendszeres használatukat ugyanis kulcsfontosságúnak tartom a kiváló sportteljesítmény eléréséhez és fenntartásához, így nagyon örültem, hogy innentől profi segítséget kapok táplálkozási szakértőtől.
- Eddig pacalt evett pacallal?
- Ellenkezőleg, sokszor kora délutánig nem ettem semmit. Kevésbé voltam tudatos. Ritkábban mondtam nemet a sütire és a fagyira, mint kellett volna. Tavaly év vége óta azonban profi segítségem van Silye Gabriella, a BioTechUSA sporttáplálkozás szakértőjének személyében. Gabi először részletesen kikérdezett, megmérte a testtömeg indexemet, majd összeállított egy személyre szabott étrendet. Ennek lényege a napi többszöri, minőségi tápanyagbevitel és a megfelelő táplálék-kiegészítők rendszeres fogyasztása.
- Búcsúzóul azt mondja meg, amikor ébren van, miről álmodozik?
- Jövőre augusztusban nagypályás kvalifikációs vb lesz Kazanyban. Szeretnék mosolyogva kikászálódni a vízből.
Születési év/hely: 1989. április 3./Pécs
Magasság: 185 cm
Edző: Petrov Iván