Pár hét múlva Budapest főváros községi képviselőtestületének a felét meg fogják újítani: kétszáz új képviselőt fognak választani, száz virilistát és száz cenzusos polgárt... ha ugyan választásnak nevezhető az ami itt történni fog.
Úgy kellene, hogy az ilyen választás nagy esemény legyen a főváros életében. Elvégre Budapesten majdnem egymillió ember lakik együtt és ezeknek az élete, az egészsége, a megélhetése, a kényelme nagyban függ attól, hogy kik és mi módon képviselik az érdeküket a városi kormányzatban. Ennek a városnak a költségvetése rohamlépésben siet a százmillió felé és meghaladja némely kisebb államét. Nem közönyös tehát, hogy kik és hogyan kormányozzák a várost.
Mégis azt látjuk, hogy Budapest lakossága teljes közönyösséggel néz a közelgő választások elé. Azaz tulajdonképpen nem is néz; nem is látja, nem is tudja, hogy választások lesznek. Mert mit jelent a lakosság százezreire nézve a budapesti községi választás! Azt jelenti, hogy utána marad minden a régiben. A mai választórendszer mellett nem is jelenthet mást. A budapesti községi választójog még az országgyűlésinél is szűkebb, nyomorúságosabb.
Népszava 1912. október 6.
