Hogy nem csak jelentéktelen püspöki gyűlésről van szó, az is bizonyítja, Ferenc pápa már korábban jelezte: fel kívánja értékelni a szinódus szerepét. Egy tavaly áprilisban, a püspöki szinódus főtitkárának, Lorenzo Baldisserinek írott levelében úgy foglalt állást, a pápai szolgálathoz elengedhetetlen a "kapcsolat erősítése a hívekkel".
Ferenc pápa múlt vasárnap imádkozott a szinódus sikeréért a Szent Péter téren. Ami a további programot illeti, október 12-én hálaadó misét mond két kanadai szentért. A szinódus végén, október 19-én pedig együtt misézik a szinóduson részt vett püspökökkel, s boldoggá avatja elődjét. VI. Pált. A szinódusra 191 püspököt, valamint további 62 személyt, köztük 30 nőt hívtak meg.
Megjelenik a világ 114 püspöki konferenciájának elnöke is, így Erdő Péter bíboros. Részt vesz továbbá az eseményen 25 kuriális bíboros, a szerzetesrendek három képviselője, a Rómához hű 13 keresztény egyház vezetője, valamint más küldöttek, köztük Hilarion orosz ortodox metropolita.
A szinódus vendégei közé tartozik 16 szakértő, 38 vendéghallgató, valamint 13 házaspár is, akik hírek szerint beszédet is mondanak majd. Kifejezetten a pápa kérésére vesz részt 26 személy, köztük a reformok talán legjelentősebb követelője, Walter Kasper bíboros.
A püspöki szinódus 1965-ben, a II. vatikáni zsinat nyomán jött létre. Eddig 13 rendes és két rendkívüli gyűlést tartottak, mindenfajta jelentősebb eredmény nélkül. A szinódus feladata legfőképpen az, hogy tanácsokkal segítse a pápát, illetve szorosabbra vonja a kapcsolatot a helyi püspöki konferenciákkal.
Ferenc pápa már tavaly márciusi megválasztása során kiemelte, pontifikátusa egyik legfontosabb programpontjának a kollegialitást tartja.
Ez elvileg nemcsak azt jelenti, hogy erősíteni kívánja a helyi egyházak jelentőségét, hanem arra is gondolhattunk, hogy a hívek véleményére is nagyobb hangsúlyt helyeznek a Szentszéknél.
Ezt a reményt erősítette, hogy a Vatikán tavaly októberben kérdőíveket küldött ki a helyi püspöki konferenciák, püspökségek, katolikus szervezetek számára azzal a céllal, a visszaküldött válaszok alapján vezessék fel a témákat a családról szóló szinóduson. Az események főrelátorává, vagyis a témák felvezetőjévé Erdő Péter bíborost, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye érsekét tették meg.
A kérdőívekre adott válaszokat, amelyeket január végéig kellett visszaküldeni a Vatikánba, az egyházmegyék többsége nem hozta nyilvánosságra. Inkább német nyelvterületen törekedtek teljes átláthatóságra. Ezekből a válaszokból kiviláglik, hogy a katolikusok többsége változásokat akar.
A grazi egyházmegyében például 96 százalék nyilatkozott úgy, hogy az elváltakat és polgárilag újraházasodottakat is részesíteni kell szentségekben. 71 százalék nem ellenzi az azonos neműek párkapcsolatát. 95 százalék pedig úgy vélte, az egyháznak el kell fogadnia az óvszer használatát és a hormonális fogamzásgátlást. Hasonlóak voltak az arányok Innsbruck, Linz és Felső-Ausztria egyházmegyében is.
A Német Katolikus Ifjúsági Szövetség (BDKJ) által közzétett eredmények sem térnek el ettől. Ezer választ elemezve arra jutottak: a megkérdezettek 90,75 százaléka elfogadottnak tartja a fogamzásgátlást. Arra a kérdésre, ha valaki azonos nemű kapcsolatban él, úgy érzi-e, elfogadja az egyház, a megkérdezettek 94,2 százaléka válaszolt nemmel.
Ugyanakkor a világban jelentős anomáliák figyelhetőek meg a családdal kapcsolatos kérdések kapcsán. Az Univision of Catholics hálózat februárban nyilvánosságra hozott, a Bendixen & Amandi International iroda által 12 országban végzett felmérés legalábbis erre mutatott rá.
Az afrikai katolikusok 80, és a Fülöp-szigetekiek 76 százaléka egyetért azzal, hogy nőket nem szentelhetnek pappá. De Európában is csak 30, s az Egyesült Államokban valamivel magasabb, 36 százalék a támogatók aránya.
A legnagyobb földrajzi különbségek az azonos neműek házasságával kapcsolatosak. Miközben Afrikában 99 százalék ellenzi kapcsolatuk elismerését, az Egyesült Államokban mindössze negyven százalékos az arány. A felmérés
készítői szerint ugyanakkor a generációk véleménye között is van különbség. A fiatalok nagyobb része ugyanis támogatja az azonos neműek kapcsolatának elismerését, s magasabb a női támogatók aránya is.
A felmérés szerint a világon a spanyol és a francia katolikusok tartoznak a legliberálisabbak közé, a legkonzervatívabbak viszont az afrikaiak és a Fülöp-szigetekiek. Az argentinok és a brazilok pedig inkább liberálisak.
Ezek a felmérések azt mutatják, hogy a hívek véleménye sok kérdésben eltér az egyházi tanításétól, s bár regionális különbségek valóban vannak, akadnak olyan kérdések, amelyekben alig tapasztalhatóak eltérések. A fogamzásgátlást például globálisan a hívek 78 százaléka támogatja.
A vasárnap kezdődő, s október 19-én záruló rendkívüli szinódus legnagyobb kérdése talán nem is az, hajlamos-e a Vatikán adni a hívek szavára. Inkább az, van-e egyáltalán esély arra, hogy Ferenc pápa érvényt szerezzen reformjainak. Sokszor ugyanis az lehet az érzésünk, hogy a nyitásra irányuló törekvéseivel mintha szélmalomharcot folytatna.
Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció prefektusa négy másik bíborossal együtt egyértelmű nemet mondott a pápa egyik törekvésére, nevezetesen arra, hogy könnyebben szolgáltassák ki a szentségeket az elváltak és polgári házasságot kötöttek számára.
Leegyszerűsítve ez azt jelenti, nem sokkal a házasság felbontása után egyházi esküvőt lehessen tartani, vagy legalábbis megáldoztathassák az elváltakat Müllerék azonban az "Isten előtt kötött házasság" felbonthatatlanságát hangsúlyozták.
A szinódus elé készített, június végén nyilvánosságra hozott munkadokumentum, a 85 oldalas Instrumentum Laboris sem ad okot túlzott derűlátásra. Sokan úgy érezték, hogy a kérdőívek tartalmát nem is vették figyelembe a Vatikánban. A dokumentum ugyanis nem azt a következtetést vonja le, hogy változásokat kell kezdeményezni a családot érintő kérdésekben, hanem arra jut: jobban kell közvetíteni a tanítást.
