- Mit szól ahhoz, hogy a magyar kormány illetékesei azzal próbálják visszaverni a bírálatokat, hogy a jelenlegi és a volt amerikai elnök nem tájékozódott kellőképpen a magyarországi helyzetről?
- Így nem lehet szövetségesek közötti párbeszédet folytatni. Ez egy rosszul sikerült, ügyetlen próbálkozás arra, hogy Budapest magyarázza a bizonyítványt, ami attól tartok, egyre nehezebb. Ez az állandó riposztolás, vissza-üzengetősdi nagyon szerencsétlen dolog. Sem az amerikai elnök, sem a volt elnök nem véletlenül mondta azt, amit mondott. Bill Clinton informálisan Amerika legbefolyásosabb politikusa, s hozzáteszem, hogy a műsor, amelyben nyilatkozott, Jon Stewart Daily Show-ja az egyik legnézettebb amerikai műsor, ráadásul főleg fiatalok és értelmiségiek kedvelik. Az Egyesült Államok elnökéről azt mondani, hogy tájékozatlan, ez politikailag és szakmailag is ostoba dolog. Nekimenni az Egyesült Államok elnökének? Ez semmiképpen nem jó, sem a magyar kormánynak, sem Magyarországnak.
- André Goodfriend, a budapesti amerikai ügyvivő úgy nyilatkozott, hogy barátként, szövetségesként fogalmazzák meg aggodalmaikat. S tudatta azt is, hogy az amerikai nagykövetség pontos és naprakész információkat küld haza Washingtonba.
- Egy diplomatának az a dolga, hogy az állomáshelyén folyó dolgokat megfigyelje, elemezze, s amikor szükségesnek tartja, az információkat továbbítsa a fővárosnak. Washingtonban döntik el, hogy erre milyen módon, milyen formában reagálnak. Ez most is így történt. Az Egyesült Államok elnöke Magyarországot elég rossz társaságban említette.
- Voltak valaha ilyen mélyponton a magyar-amerikai kapcsolatok?
- A rendszerváltás óta az volt jellemző, hogy jó viszonyból még jobb kapcsolatok lettek. Engem ez személyesen is nagyon elszomorít, mert az a magasság, amelyben Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolata volt néhány évvel ezelőtt, történelmi mércével mérve is nagy siker. Ezt sikerült lerombolni. S nem hiszem, hogy a kormánypárton belül ebben a dologban egyetértés lenne. Meggyőződésem, hogy sokan vannak, akik pontosan értik, hogy ez árt Magyarországnak.
- Lehet, hogy sokan ezt gondolják, de kevesen mondják ki.
- Elég sok fideszessel beszélgetek, akik négyszemközt keményen fogalmaznak, de azt is megmondják, hogy gyávák vagyunk. Ez nem kis mértékben hasonlít arra a hangulatra, ami a hetvenes, de akár a nyolcvanas években is volt, amikor mindenkinek megvolt a véleménye az akkori rendszerről, de nagyon kevesen mertek megszólalni. Higgye el, annak idején igencsak össze kellett szednünk a bátorságot ahhoz, hogy mi, akkori "hivatalnokok", elérjük, hogy a békeaktivista Orbán Viktorral szemben ne lépjenek fel keményen a hatóságok. Tudom milyen egypártrendszerben ellenszegülni belülről. Tehát nem ítélem el ezeket a bátortalan embereket.
- Magyarország egykor "éltanulónak" számított a közép-kelet-európai térségben, most pedig negatív példaként emlegetik.
- Ez rossz kifejezés. Magyarország soha nem "eminens" akart lenni. A magyar diplomácia olyan dolgokat tett, amelyekkel az ország helyzetét javította, modernizációját segítette. Ennek az volt az eredménye, hogy Budapest valóban példa lett, egyfajta vezető szerepet vívott ki magának a térségben, ez azonban már a múlté.
- Volt nagykövetként mit szól ahhoz, hogy mostani külügyes kollégáitól kizárólag az üzletszerzést, új befektetők felkutatását várják el?
- Nem kívánnám kommentálni, hogy működik most a külügyminisztérium, sem azt, hogyan működik a magyar diplomácia, de úgy vélem, a diplomáciának nem az üzletszerzés a kizárólagos feladata, hanem a szükséges feltételek megteremtése ahhoz, hogy az ország megbízható, vonzó, kiszámítható partner legyen. A diplomácia megágyazhat az üzleti életnek, de nem hiszem, hogy csak az lenne a dolga, hogy elvtelenül csak üzleteket szerzünk, ennek nagyon rossz vége lehet.
- Milyen hátrány érheti Magyarországot amiatt, hogy befagytak a magas szintű magyar-amerikai kapcsolatok?
- Könnyen lehet hepciáskodni, akkor, ha tudjuk, hogy az atlanti szövetség legerősebb országa megkérdőjelezhetetlenül mögöttünk áll. Ám az egy szerencsétlen diplomácia, amely nem méri fel a nemzetközi erőviszonyokat, s úgy próbál meg pozíciókat szerezni, hogy igen rossz viszonyban van az Egyesült Államokkal. Erre nem nagyon láttam a diplomáciatörténetben példát, kivéve persze, amikor tragikomikus módon Magyarország 1941-ben hadat üzent az Egyesült Államoknak.
- Hasonló volt a helyzet az első Orbán-kormány országlása után? Akkor is szükség volt egyfajta diplomáciai válságkezelésre.
- Akkor is voltak vitás pontok, de meg sem közelítette a mostani helyzetet a magyar- amerikai kapcsolatok állása. Az ilyen jellegű konfrontáció előzmény nélküli.
- Mit gondol, ezért nem töltik be a budapesti amerikai nagyköveti posztot? Ez is egyfajta üzenet? Mikorra várható új nagykövet érkezése?
- Ezt az amerikaiaktól kellene megkérdezni, nem szeretnék találgatni, nyilván jobb lenne, ha lenne amerikai nagykövet Budapesten.
- Hogyan lehetne ezeket a károkat helyrehozni? Talán a védelmi kapcsolatok terén valamivel jobb a helyzet. A magyar kormányfő elkerüli Washingtont, mivel nem kap meghívást az Ovális Irodába. Vajon az új külügyminisztert fogadják majd a State Departmentben?
- Ugye nem gondolja komolyan, hogy erre a kérdésre válaszolok. A két ország közötti viszony politikai-gazdasági-katonai pillereken áll, itt pedig egy nagyon fontos pillér jelenleg hiányzik. A háromlábú szék, amelynek csak két lába van, nem mondható stabilnak.Azelőtt rendszeresek voltak a legfelsőbb szintű találkozók, elnöki-miniszterelnöki eszmecserék. Jó pár éve ilyen hivatalos legfelső szintű találkozók nem voltak, nincs is rá esély, s ez nem jó. Nagyon kemény és nehéz, hosszú ideig tartó erőfeszítésekbe fog telni, mire ezek a kapcsolatok rendbe jönnek.