Skóciáról eddig elsőre a skót viccek, a whisky, a skót juhászkutya és a skótkockás szoknya, sál jutottak az eszünkbe. De a skót minta újabban nem csak a gyapjún tetszik nekem. A skóciai népszavazás óta van más is, amit szívesen tudnék a magunkénak. Először úgy festett, az indulatok vészesen rángatják a skót társadalom szövedékét, de a referendumot követő első reakciókból kiderült: a skótmintás szövet nem szakad. Vigyáznak rá az eddig egymás ellen hadakozók is.
Mi, magyarok is nekiszaladtunk már sorsdöntő népszavazásoknak Leginkább a kettős állampolgárságról való döntés kínálja a párhuzamot. Nálunk is, ahogy most Skóciában, nemzetfelfogások csaptak össze: azonosítható-e az állam a nemzettel, itt a nemzethez tartozás az állampolgársággal, ott az önálló nemzeti lét az önálló államisággal. A látszólag közjogi kérdés itt is, ott is érzelmeket kavart fel, történelmi sebekbe nyilallt új fájdalom.
Stuart Mária lehullott szép feje. Trianon. Átírt igazolványok, átírt városnevek. Apám aradi iskolája, anyámék sokat emlegetett szatmári szőlője. Vagonlakóvá lett erdélyi menekültek a budapesti pályaudvarokon. A fájdalomnak is igaza van, és a múlt helyett a jövőbe néző ellenérveknek is igaza van. A fél ország így, a másik amúgy. A szalmakazalba bedobott égő csóva tűzvészt is okozhat. Nálunk fel is égette a normális politikai együttélés maradék reményét. Máig viseljük az égési sebeket. De úgy látszik, a skótmintás szövet nem gyúlékony. Mert ott mindenki azon igyekezett, hogy ne támadjon önpusztító tűz. A világhálón láttam olyan képet, amelyen a "Yes" illetve a "No" táblát magasba emelő két ember egymás kezét fogta.
Akár lehetnénk ilyenek is. Sokan mondják: a két nép szabadságküzdelmei között van hasonlóság. Sőt! A kissé gyanús szittya "őskutatás" skót-magyar rokonságot, közös szittya ősöktől való származást is emleget. Némi szkepszissel viseltetem e tudomány iránt, ezért picit kételkedem abban, hogy a legtöbb skót névben fellelhető "Mac" előtag vajon tényleg a magyar "mag" szóból ered-e, vagyis pl. a MacArthur ( magyarul Artúr fia, leszármazottja) voltaképpen annyit jelent: Artúr magja. Vagy, hogy Kent tartomány neve a mi "kan" szavunkkal rokon, és valójában a férfiasságra utal. A szittyakutatók szerint - miután valahol a Maeotisnál együtt táboroztunk -, a skót ősök is szert tettek fehér ló mondára, és ők is "a fehér ló fiainak" tekintették magukat.
Hát lehet, hogy testvérek vagyunk, de nemigen hasonlítunk egymásra. Az alulmaradt skót miniszterelnök, Alex Salmond például azonnal megszólalt: "elfogadom ezt a döntést és arra szólítom fel egész Skóciát, hogy fogadja el ezt a döntést." A híradókban megkérdezték a járókelőket. Egy függetlenségre szavazó polgár természetesként közölte: "semmiképpen sem vonulunk az utcára randalírozni".
De az angolok sem jártak el győzelmi táncot. Olvastam egy álmélkodó magyar Facebook-bejegyzést: "Reggel óta várom, hogy Cameron azt mondja: Mi győztünk, úgyhogy mostantól a skótoknak kuss a neve, nemzeti együttműködés lesz és passz." De sehol semmi bejelentés a fülkeforradalomról! Ehelyett Cameron miniszterelnök megszólította az elszakadásra szavazókat: "Hallunk titeket. Most van esélyünk, hogy változtassunk azon, ahogy eddig a briteket kormányozták…Meghallottuk Skócia hangját. Milliók hangját nem szabad semmibe vennünk." Majd felhívta Alex Salmondot, és gratulált az erős és hatásos kampányhoz.
Vajon a mi köztársasági elnökeink viharos időkben szóltak-e úgy, mint most a királynő? "Skóciában és másutt ma sokakban erőteljes és ellentmondásos érzelmek dúlnak a családon belül, barátok és szomszédok közt is. De nincs kétségem afelől, hogy a szenvedélyeket tompítja majd mások érzéseinek tiszteletben tartása….Összeköt minket a Skócia iránt érzett szeretet."
Ma sem gondolom, hogy a népszavazásokon rosszul voksoltam. De azt sajnálom, hogy nem mondtuk ki Cameron vagy a királynő szavait. Nem tudom, a másik oldalról elhangzanak-e valaha is a fájóan hiányzó mondatok. De mielőtt ábrándosan a nyakamba kerítenék egy skótmintás sálat, persze látom, hogy ott sem töretlen az idill. Az új skót miniszterelnök-jelölt ismét függetlenségi programmal indul, bár hozzáteszi: tudomásul veszi a népszavazás döntését. Az is kérdés, mit valósít meg Cameron a nagyobb autonómiáról szóló ígéreteiből. Aggasztó jel, hogy a fiatalok, a szegények, a munkanélküliek között az elszakadás-pártiak voltak többségben. Lesz még dolog a béke megőrzésében. De az első akadályt vették.
Nem is értem: egy nyamvadt tv-székházat sem bírtak megrohamozni. Komoly politikusok szájából egy árva hazaárulózás sem hangzott el. Úgy látszik, megalvadt bennük a szittya vér, és a hosszú együttélés alatt épp olyan halvérűek lettek, mint az angolok. Megjegyzem, akad más magyarázat is. Képzeljék, a szittyakutató tanulmány írja, hogy valaha keleten a skót ősök (remélem, mi nem!) a tíz elveszett izraeli törzzsel is kapcsolatba kerültek. Így már mindent értek. Megint a zsidók!
