Még kedden kéttalicskányi marhatrágyát öntött a Földművelésügyi Minisztérium egyik - használaton kívüli - kapuja elé az Együtt-PM (nyilatkozó: Szabó Rebeka). Tiltakozásul az ellen, hogy a kishantosi gazdaság botránytól kísért új tulajdonosai vegyszerezni kezdték a bioföldeket. Visszhang: a tárca lágy tagadása (nem is úgy van) másnap. Másnap, amikor Lovas Istvánt jövő március közepéig legalább kitiltották az Európai Parlament épületéből.
A Magyar Nemzet volt brüsszeli tudósítója "sajtóakkreditációjának felhasználásával, aktivistaként kívánt fellépni": vödörnyi művért akart átadni Sophie in 't Veld holland liberális képviselőnek, hogy imigyen hívja fel a figyelmet a palesztin-izraeli konfliktus palesztin gyerekáldozataira. Ő cipelte a vödröt, ő, aki lapjának szeptember 11-i számában, a New York-i ikertornyok összeomlásának évfordulóján azt írta: "Amerika szegényedése jelzi, hogy megszűnőben a nyugati világ egyeduralma. Sosem volt ilyen közel az általunk megismert Nyugat végórája".
Strasbourgban közben úgy döntött a bíróság, hogy a magyar ellenzék parlamenti molinózása része a vélemény nyilvánítás szabadságának. Elkéstek. Hol vannak már az országot felverő Kossuth téri taxik, traktorok (meg a traktorokat tiltó táblák elleni háborgás), hol a pótkocsiról gördülő görögdinnyék, a kiöntött tej, a felgyújtott búza, a kupola alatt visszhangzó képviselői duda- és szirénavijjogás.
Már nem csak az értelmes beszéd vesztette el minden értelmét, a trágyabeszédet, művérbeszédet sem érti senki. Ki emlékezhetne akkor arra, miről szólt valójában a kishantosi történet, s hogyan is kezdődött a palesztin-izraeli konfliktus.
