"Érdekes a kérdésfelvetés, már csak azért is, mert abból kiderül, hogy még mag az újságíró sem hisz benne!" - kezdi Csernus, aki ezzel rögvest bele is trafál a téma közepébe: mindennek az eredője az önbizalomhiány! A profi szemléletet nem(csak) a fizikális munkával teheti magáévá az ember: mentális felkészítéssel (is).
Nemhiába: az Ajax utánpótlásbázisán elsősorban nem a technikai a képességek, a fizikai adottságok alapján szelektálnak, elvégre mindez elég jól fejleszthető, hanem megnézik a 14-15 éves gyerekeket, mennyiben van meg bennük az az önbizalom, ami a felnőtt csapatba kerüléshez elengedhetetlen. "Ez nem nagyképűség, az egészen más dolog" - teszi hozzá.
Győrben - amellett, hogy a felnőttek mellett is dolgozik - immár öt éve céltudatosan segíti a 15 éves srácokat, hogy az önbizalmuk a helyén legyen. A foglalkozásokat azzal kezdi, hogy a szemükbe mondja, ha ebből a csoportból ketten bekerülnek a felnőtt együttesbe, akkor ez már egy sikeres évfolyam. Fontos, hogy két lábbal a földön maradjanak, ne akarjanak egyből luxusjárgányt, mindeközben elengedhetetlenül tudatosítani kell bennük: tiszta lappal kezdenek.
Ez alatt azt érti, hogy ami a magyar labdarúgásban korábban történt, az tőlük független. "El vagyunk telve önnön fontosságunktól, a mai napig az Aranycsapat nagyságára szokás hivatkozni, de mindezt én rinyálásnak érzem. A fiataloknak azt kell megtanítani, hogy a múlt eredményeihez semmi közük. Sem a sikerekhez, sem a kudarcokhoz."
Csernus kíváncsian várja Dárdai Pál szereplését, hogy a fiatal szakember képes lesz-e a játékosokkal feldolgoztatni azokat a traumákat, amit a hollandiai 8-1, a bukaresti 3-0 vagy az Üllői úti 1-2 jelent. Ha ő lenne a szövetségi kapitány, azzal kezdené, hogy a kudarcok okozta görcsöket igyekezne feloldani.
Csakhogy a magyar labdarúgás több évtizede kudarcra van ítélve, ami brutális teher - vetem fel, amire rávágja: épp ezért kell a fiatalok fejébe verni, hogy tiszta lappal indulnak. Nem számít, mi történt korábban. Nincs lehetetlen, minden elérhető, csak keményen meg kell dolgozni érte, és fel kell készülni erre mentálisan.
"Annyira vágyunk a sikerekre, hogy amikor van egy tehetségesebb generáció, máris a világ élvonalában látjuk őket. Szembe kell nézni a realitásokkal" - szögezi le Csernus.
Ez nem egyszerű feladat, s önbizalom nélkül nem is megy. Kétféle önbizalmat különböztetünk meg, a racionális önbizalmat, ami az izmok edzésével javítható, valamint az emocionális önbizalmat, ami pedig úgy, hogy, nap mint nap olyan kihívásokkal kell szembenézni, amitől tart az ember, de mégis beleveti magát, tekintet nélkül arra, milyen esetleges fájdalom vár rá.
Az emocionális önbizalom által akkor is meg tudom oldani a helyzetemet, amikor félek a következményektől! Kitartó következetes munkával megszerezhető még a "magyar" közegben is a szükséges önbizalom. Jókora gond viszont, hogy ehhez az edzők nem igénylik a segítséget. A mai napig sok tréner azt hiszi, mindenhez ért, ő egyszersmind apuka és jó barát, feladata játékosai lelkivilágának kezelése.
Eleve a szakember-játékos kapcsolatot meghatározza a szimpátia/unszimpátia, így elveszik az objektivitás. Nem az edzőre tartozik, ha a futballistának nyűge van az anyjával, barátnőjével, neki a stratégiai, technikai elemekre kellene összpontosítania, segítői munkáját összekoordinálnia. Nem véletlen, hogy a világ élvonalához tartozó együtteseknél teljesen bevett szokás akár több sportpszichológus alkalmazása.
Mifelénk viszont még mindig ad hoc jelleggel működik az ilyesmi. Csernus rámutat, az nem működik, hogy az U19-es válogatotthoz két-három hónappal a hazai rendezésű Eb előtt rendelnek pszichológust. Folyamatos munkára van szükség. Ráadásul kényszer hatása alatt, parancsra nem működik a pszichológiai munka senkinél.
Aztán ott van az a gond is, hogy a magyarok között rengeteg a frusztrált, búval bélelt, kiégett ember. Ez az egymillió alkoholista országa, s Csernus felhozza kedvenc példáját, hogyan lehet megvizsgálni, milyen egy ország általános hangulata: "Meg kel nézni hétfő reggel nyolc órakor, mosolyogva megyünk-e dolgozni?" Ebben a deprimáltságban a köznép a labdarúgástól várja el, hogy életébe valami derű történjék.
És erre a jelenlegi kormány még rá is erősít - vetem fel, de Csernus már egy másik problémát ecsetel: "A futball elképesztően sokakat mozgat meg, hatalmas üzlet. A benne dolgozók kihúzzák magukat a felelősség alól. A hollandiai 8-1 után lemondott Egervári Sándor, de ezen túlmutató következménye volt annak az eredménynek? Semmi nem történt - emlékeztet a pszichológus.
- Ment a felelősség ide-oda tologatása. Akkor lesz itt változás, akkor lesz itt mentális képzés, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, s megyünk egyre lefelé a világranglistán. A nulláról kell kezdeni a munkát, valamennyi akadémián pszichológusnak kellene dolgoznia, máskülönben marad minden a régiben. Jelenleg a középmezőny alján vagyunk, a mentális képzés terén ellenben még rosszabb a helyzet."
