A minap a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság megbüntette hazánkat a képviselők pénzbírsággal történő megbüntetése miatt. A bírság kiszabásával ugyanis a házelnök, Kövér László bebizonyította, hogy számára a szabad véleménynyilvánítás - mint a demokratikus jogállamok egyik legfontosabb alapelve - nem szent, nem fontos, ha politikai érdekei úgy kívánják, akkor akár korlátozható is. Sajnos ez a viselkedés, ez a mentalitás a házelnök utóbbi években tett cselekedetei, megnyilvánulásai alapján számomra nem volt meglepő. A jogi végzettségű politikust - aki mint tudjuk, rendkívül kényes a parlament tekintélyére -, az elmúlt ciklusban cseppet sem zavarta, hogy az általa vezetett országgyűlés számos olyan törvényt alkotott, amely nem felel meg a demokratikus jogállami alapelveknek, de még a jogtudománynak sem! (pl.: a visszamenő hatályú törvények) Sok olyan törvényt szavaztak meg - hangsúlyozom, jogi végzettségű képviselők tucatja is -, akik ha ezt az egyetemi vizsgán elfogadhatónak tartották volna, páros lábbal rúgják ki a vizsgáról, az életben nem kaptak volna diplomát! Így már érthető, hogy ezek a képviselők hogy voltak képesek szakmailag előkészítetlen, sokszor a törvényalkotási törvénynek sem megfelelő, olykor személyre szóló törvényeket elfogadni. A magánnyugdíjakról szóló törvény megszavazásával állami szintre emelték és törvényesítették a bűnelkövetést! Egyrészt zsarolással félemlítették meg és kötelezték a tagokat az állami rendszerbe történő visszalépésre, másrészt elsikkasztották a dolgozók majdani nyugdíjuk kiegészítésére félretett háromezer milliárdnyi megtakarítását. S bár konkrétan, személy szerint senki sem vádolható a pénz elvételével, azt a kormány, attól a bűn még bűn! S a törvény elfogadásával, az azt megszavazó képviselők a "Bűn Kormányának" tettestársaivá váltak! Ilyen és ehhez hasonló törvények elfogadását nézte tétlenül a házelnök, sőt maga is megszavazta azokat! Ezért mondom, hogy Kövér László megbukott. Megbukott: mint jogász, mint házelnök, mint politikus, mint demokrata! De nemcsak ő! Pártjának vezető emberei is. Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Szájer József EP-képviselő. Mindannyian elnézték, sőt aktív részesei voltak a demokratikus jogállam lebontásának. Kérdezem: mit szóltak volna 1989-ben, a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon, ha az akkori állampárt az akkori ellenzéki pártokkal nem egyeztetett és nem elfogadott választási törvényt, egypárti választási bizottságokat, sóhivatallá degradált, egypárti Alkotmánybíróságot erőltetett volna a kerekasztalra és így az országra? Valószínűleg felálltak volna a tárgyalóasztaltól. És mit tesznek most? Hatalomra kerülve - megrészegedve a látszólagos kétharmaduktól - megtagadják a rendszerváltáskor képviselt eszméiket, jogállami elveiket, megtagadják a rendszerváltás eszméjét, megtagadják akkori önmagukat! A rendszerváltás élharcosaiból a rendszerváltás árulói, a demokratikus jogállam ellenségei, önmaguk torz paródiájává váltak. Gyalázat! De meg is érdemeljük, ha hagyjuk őket a hatalomban maradni! De mikor ébred fel, mikor tér magához a társadalom?
Szabó Gábor, Magyar Köztársaság
