Nem áll az ELTE szándékában csökkenteni a hallgatói önkormányzatok befolyását - jelentette ki a közelmúltban az egyetem kommunikációs igazgatója, Fábri György annak kapcsán, hogy Palkovics László felsőoktatási államtitkár, majd a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is a Hök-ök jogkörének szűkítését javasolta. Bár Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter már nyár elején utalt arra, hogy a hallgatói képviselet rendszerét is átalakíthatják ősszel, az ötlet apropóját az adta, hogy az ELTE fonyódligeti gólyatáborában megerőszakoltak egy diáklányt, a gyanúsított büntetett előéletéről pedig állítólag tudott a tábort szervező kari Hök vezetése, amely ellen fegyelmi eljárás is indult. Fábri György lapunknak úgy fogalmazott, javasolják a kormánynak, hogy például alakítsa át a diákképviseletek törvényességi felügyeletét, illetve szeretnék "közelebb vinni" a hallgatókat a Hök-ök mindennapi működéséhez, de az önkormányzatok jogkörével kapcsolatban "óvatosságra intett". Úgy vélte, előtte teljes mélységében át kell gondolni a rendszert.
A kormány azonban úgy tűnik, "jobban tudja" az egyetemek helyett, hogy mire lenne szükség. A Kehi nemrég kiszivárgott jelentése szerint "a diákképviseletek túlzott befolyása" miatt három főben maximalizálnák a Hök-ök részvételét a felsőoktatási intézmények legfőbb döntéshozó szerveiben, a szenátusokban - ahol a rektor, a kari delegáltak, illetve a kutatók és a tanárok választott képviselői is ülnek -, szemben a törvény által jelenleg meghatározott legalább 20, de legfeljebb 25 százalékos részvételi aránnyal. Ez alapján jelenleg az ELTE szenátusában 12 diákképviselő ülhet, ez pedig, akárcsak a többi intézményben, jelentős hatalmat jelent. Csakhogy a Hök-ök valódi befolyásolási képessége nem ebben, hanem a legfontosabb döntésekben gyakorolható vétójogukban rejlik. Szenátusi képviselőiknek ugyanis, létszámtól függetlenül egyetértési joguk van egyebek közt a térítési és juttatási szabályzattal, illetve a tanulmányi és vizsgaszabályzattal kapcsolatos döntésekben, valamint "az ifjúságpolitikai és hallgatói célokra biztosított pénzeszközök felhasználásakor" is. Tehát az egyetemeken vagy főiskolákon a helyi Hök egyetértése nélkül nem lehet dönteni például az ösztöndíjak vagy a kollégiumi díjak mértékéről, vagy éppen arról, hogy a hallgatói önkormányzat az intézmény költségvetéséből mennyit fordíthat saját magára. Ezért is érintené rosszul a Hök-öket a Kehi másik javaslata (amely a szervezet által feltárt gazdálkodási visszásságokhoz kapcsolódik), amely szerint kormányrendeletben kellene meghatározni a diákképviseletek finanszírozásának mértékét.
A jelenlegi szabályozás tudatában az egyetértésüket nem igénylő szenátusi döntésekben - amelyekhez a hallgatók szakmailag nem is feltétlenül értenek - a diákképviselők szavazata alku tárgyát képezheti - például, ha a szenátusnak egy oktató kinevezéséről kell döntenie -, vagyis a Hök nyugodtan "kufárkodhat" a voksaival, így maga számára más előnyös döntéseket kényszeríthet ki. Nem csoda, hogy az egyetemi vezetők általában visszafogottan fogalmaznak a Hök-öt érintő ügyekben, és többnyire a hallgatói képviseletek is lojálisak az egyetemi vezetéshez. A 2012-es diáktüntetések idején, amikor a Hallgatói Hálózat tüntetői többször engedély nélkül "szálltak meg" egyetemi tantermeket, több hallgatói önkormányzat is a diáktüntetők akciói ellen foglalt állást.
Vagyis úgy tűnik, a kormánynak az nem tetszik, hogy az egyetemi vezetések és a Hök-ök túlságosan "összenőttek", és így a miniszterelnök által a közeljövőben kinevezésre kerülő, az intézmények teljes gazdasági irányítását átvevő kancellárok kerékkötőivé is válhatnak. Például mozgósíthatják a diákokat egy-egy kancellári döntés ellen. Politikai veszélyt azonban a független diákképviseletek nem igazán jelentenek a Nemzeti Együttműködés Rendszerére. Az adott intézmény hallgatóinak legalább 25 százalékos részvételével megválasztott érdekképviseletek utoljára 2011-ben voltak "harcosan ellenzékiek" az államilag finanszírozott képzési keretszámok drasztikus csökkentése, illetve a diplomások röghöz kötésének terve miatt. Néhány zajos tüntetés után azonban a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) "áldását adta" az év végén elfogadott új felsőoktatási törvényre, a HÖOK akkori elnökét, Nagy Dávidot pedig a zárószavazás előtt fogadta a parlamentben Orbán Viktor kormányfő és Hoffmann Rózsa akkori oktatási államtitkár. Az akkor még KDNP-s vezetésű oktatásirányítás egyébként még 2010-ben azt tervezte, hogy elveszi a Hök-öktől az egyetértési jogot. A HÖOK 2012 decemberében csatlakozott ugyan a nem általa szervezett diáktüntetésekhez, de végül leült ahhoz a Felsőoktatási Kerekasztalhoz - a kormány, a rektorok és az Iparkamara részvételével -, amelyhez viszont a Hallgatói Hálózatot nem hívták meg, majd "hivatalos diákképviseletként" a szervezet rábólintott az új felsőoktatási reformokra.
Politikai szempontból talán csak a hallgatói önkormányzatok feletti erős szélsőjobboldali befolyás lehet az, ami szúrja a Fidesz szemét. A Jobbik több fiatal politikusa, például Szávay István is az ELTE bölcsészkarának hallgatói önkormányzatában kezdte pályafutását, amelynek elnökei 2005 óta mindannyian Jobbik-tagok voltak. 2013-ban pedig kiderült: a kari Hök-ösök terjesztették a párt újságját, szórólapjait, még a Hök irodáit is felhasználták. De tavaly derült ki az is, hogy a bölcsészkar diákképviselői származás, vallás és politikai nézet alapján listázták a gólyatáborba jelentkező hallgatókat. A listában akkor sajtóhírek szerint szerepelt a kollégiumi Hök-öt irányító Stummer János megjegyzése is, aki tagadta a vádakat, de végül távozott az egyetemről. Jelenleg Stummer a Jobbik erzsébetvárosi polgármester-jelöltje.