- Egy ilyen helyzetben, amikor mindenki kizárólag csak Katalónia függetlenségéről, népszavazásról beszél, mit csinál egy szakszervezet? Egyáltalán van erről álláspontja, vagy úgy véli, ez nem az ő dolga?
- Mi mint szakszervezet egyértelműen amellett vagyunk, hogy az embereknek joguk van erről dönteni. Tehát kell egy népszavazás. A demokrácia ugyanis minket is érint. Én egyszerre érzem magam katalánnak és spanyolnak - de tisztában vagyunk azzal, hogy a viszony Spanyolországgal nem folytatódhat úgy, ahogy eddig. Ugyanakkor leszögezem: az UGT nem áll a függetlenség pártján.
- A Katalán Szocialista Párt ragaszkodik az alkotmányos keretekhez, Önök is?
- Mi 1987-ban nyitottunk más politikai pártok felé, autonómok vagyunk politikailag és nem mindenki szocialista nálunk. A szocialisták szerint addig, amig nem változtatják meg az alkotmányt, nem lehet népszavazást tartani. Mi meg úgy véljük, hogy a kormánynak lehetővé kell tennie a népszavazást. Azt akarjuk, hogy a központi kormány és a katalán autonómia kormánya üljenek le, tárgyaljanak és keressenek megoldást.
- De ha megtartják a népszavazást, akkor a politika dinamikája nem abba az irányba visz, hogy a függetlenség kérdésére végül egy igen jön ki?
- Ezt nem tudjuk és ez nem törvényszerű. A szavazáson ugyanis két kérdés van: az első, hogy Katalónia legyen-e állam, a második pedig, hogy ha igen, akkor független állam legyen-e. Több variáció is elképzelhető. Ha mindkét kérdésnél az igen kap többséget, az a spanyol kormány rossz, nacionalista politikájának a következménye. Madrid mindenre nemet mond. Visszadobta az egyszer már elfogadott katalán statutumot, épp úgy mint az összes olyan javaslatot, amelyet Katalónia a finanszírozási helyzet megjavítására tett. Ám ennek ellenére úgy vélem, hogy végül lesznek tárgyalások és egy föderalista berendezkedést tartok valószínűnek a népszavazás után.
- Brüsszel elég egyértelműen megmondta, hogy ha Katalónia függetlenné válik, akkor újra kell kérnie felvételét az Unióba. És az eurózónába is.
- Azoknak a politikusoknak, akik a függetlenség pártján állnak, el kell magyarázniuk, hogy Katalónia az Unión kívülre kerül-e, hogy megtarthatja-e vagy sem az eurót, és főleg, hogy meddig tart az egész folyamat. Az embereknek lehetőséget kell adni, hogy ennek ismeretében döntsenek. Ma ideológiailag radikalizálódnak, mert azt látják, hogy a spanyol kormány nem az ő érdekükben hoz döntéseket. Ez egy pénztárca-nacionalizmust ébreszt. Az emberek úgy gondolkoznak, hogy egy független Katalóniában jobban élnének. Szeptember 11-én, a katalán nemzet napján tömegek mentek az utcára. Ugyanúgy, ahogy tavaly is, amikor több mint egy millió ember alakított ki élőláncot. Egy hét millió fős lakosságból. Ahol ilyen mértékű az elégedetlenség, ott ezt valamilyen módon kanalizálni kell.
- Mindenki a függetlenségről beszél, de senki sem tudja, hogy milyen is lenne a független Katalónia.
- Igen, beszélni kellene az állam modelljéről, a szociális modellről, a munkajogról, a munkanélküli segélyről, az oktatásról. Minderről egyelőre csak spekulációk vannak. Engem, mint szakszervezeti vezetőt például nagyon érdekelne, hogy milyen munkajogi modellt képzelnek el. De ezt egyelőre nem tudjuk. Azért nézze, Dánia, vagy Ausztria nagyjából akkora lakossággal rendelkezik, mint Katalónia. És ezek gazdaságilag és szociálisan is nagyon élhető országok.
- De mit tehet egy ilyen, kizárólag a nemzeti érzelmek által uralt helyzetben egy szakszervezet, az UGT? Amikor a nagy kérdések nemzeti jellegűek.
- Nekünk a dolgozók szociális helyzetét és munkakörülményeit kell megjavítanunk. Ám a függetlenség lehetőségének a felmerülése épp azoknak a társadalmi és munkakörülményeknek a következménye, amelyek kialakultak az országunkban. Azt mondják nekünk, hogy versenyképességünk Európa más országaival szemben csökkent és ezért leértékelték a munkaerőt, 12-13 százalékkal csökkentették a béreket. Miközben évek óta húzódik az úgynevezett mediterrán folyosó építése, amely a Földközi-tenger egész spanyol partvidékéről vihetné vasúton az árukat például a barcelonai kikötőig. Így tényleg versenyképesebbek lehetnénk. De a kormány egy központi folyosóra spekulál, hogy minden Madridon keresztül menjen. Tehát a jobb infrastruktúra helyett inkább a munkabér csökkentésével javítják a versenyképességet. Ez csak egy példa, de mutatja: a nemzeti és érdekvédelmi kérdések nálunk összefüggnek.
