A kiszivárogtató után kutakodik a hatóság, amelynek egyébként nyilvánvalóan van belső elhárítása, eszközrendszere, talán alkalmazhatná azt. Magam egyáltalán nem értem a hatóságot: miért az a fontos, hogy a kolléga mi módon, ki révén jutott az információ birtokába, és miért nem az, hogy tényeket közölt avagy nem ?
A forrásvédelemmel összefüggő mostani jogszabályok második nekifutásra léptek hatályba, az első változatot az Alkotmánybíróság megsemmisítette. De így is kódolva bennük maradt, hogy jelentéktelen ügyekben a hatóság felléphet az újságírók ellen. Ha ez az ügy a kivételesen indokolt eset kategóriájába tartozik (Smtv.6§), akkor persze más a helyzet, mert ahhoz bizonyos feltételeknek is teljesülniük kell. Például annak, hogy az informátor személyének titokban tartása a társadalomra súlyos veszélyeket hordoz. Az eset kapcsán erős kételyeim vannak. Azt a személyt fülön csípni, aki megsúgta, hogy valaki mennyire volt részeg vagy nem, nem azonos súlyú azzal, ha valaki mondjuk terrorcselekményre vonatkozó információkat nem hajlandó kiadni.
Szerintem ebben az ügyben a hatóság olyan ügyben kötelezné az újságírót informátora felfedésére, amelynek társadalmi veszélyessége nincs arányban a sajtószabadságot ért sérelemmel.
