"Két papírt írok alá. Aláírom a magyart. Nagyon remélem, hogy az van a szövegben, amire számítok" - ezt mondta csütörtökön Budapesten José Manuel Barroso, az Európai Bizottság leköszönő elnöke azon a ceremónián, amelyen a partnerségi megállapodást rögzítették papírra. Az aktusnak önmagában semmi jelentősége nem volt, nevezhetnénk pr-fogásnak is, hiszen az uniós támogatásokról már régebben megszületett a megállapodás, ez az ünnepség kicsit olyan volt, mint a többször átadott Várkert bazár, már legalábbis a propagandisztikus része. És ebbe a meghitt, ünnepélyes pillanatba rondított bele némiképp Barroso, valószínűleg - távozó diplomataként - felrúgva az udvariassági szabályokat.
A kijelentés, vagy élc ugyanis nem szólt egyébről, mint arról a bizalmatlanságról, amelyet személyesen Orbán Viktorral, vagy Orbán rendszerével szemben táplál. Nem ok nélkül persze, hisz nem egyszer fordult elő, hogy hivatalos jelentések angol illetve magyar változata eltért egymástól. Mást kapott a magyar közönség és mást az Unió. A fordítási ferdítésekről, kihagyásokról rendre kiderült, hogy nem adminisztratív hiba, netán figyelmetlenség miatt történtek; a magyar kormány vagy a nemzetközi, vagy a hazai közvéleményt akarta becsapni, megpróbált eltitkolni, elhallgatni, vagy éppen eltorzítani valamit. És lám: ezzel a határon túl is tisztába van mindenki. Barroso, feltehetően, készült erre a poénra. Ennyivel minimum tartozott Orbánnak.
Ismétlem: Orbánnak és nem a magyar embereknek.
