Szerintem;demokrácia;kirakós játék;

- Nehéz puzzle

Számomra úgy tűnik, hogy a demokrácia kirakós játékának tökélye nem létezik. De ettől jobbat nem találtak még ki. Ezért kétkedek én azokban, akik tutira megmondják, mi a helyes út. Akár konszenzus nélküli diktátumként. Közel 25 éve próbálkoznak kormányaink helyükre tenni a végtelen számú különböző alakú elemeket, de a sikernek, még csak jele sem kecsegtet. Miért kell a magától beilleszkedett darabokon, durva módon változtatni?

Miért kell mindig hátrafelé mutogatva leplezni a saját hibákat? Miért nem tudunk olyan pártot választani, amelyik megfelel a demokrácia követelményeinek. És azt a pártot favorizálni, amelynek elnöke maga jelentette ki, hogy nem demokratikus párt. Jó nekünk a diktatúra? Ahol még a gondolatokat is felügyelik? Az, hogy a jelenleg kormányzó párt, jobbról próbálja előzni a magát még jobbnak nevezőt, komoly társadalmi veszély. Ordítóan. Az nem lehet, hogy közel 8 millió ember ne venné észre, hogy a kirakós játék darabjait beerőszakolják a nem megfelelő helyre.

De mit várunk egy olyan országtól, ahol a liberalizmus, a szabad gondolkodás -kvázi- bűnnek, túlhaladott eszmének minősül a miniszterelnök szerint? Azt a bizonyos puzzle játékot, képtelenek vagyunk kirakni egymás megértése nélkül, kétharmadosan törvénybe iktatott, talmi közmegegyezés híján.

Gryllus Dorka, Hoyer Mária, Szvetelszky Zsuzsa, Winkler Nóra, Jakabos Zsuzsa, Miklósa Erika… Csupán néhány név a 88, saját területén rendkívüli teljesítményt nyújtó, példaértékű magyar nő közül, akit Fábián Évi egy kötetbe rendezve mutat be saját objektívén keresztül a Nők Magyarországon 2. című portrékönyvében.