Lehet, hogy majd egyszer megint előkerül Orbán Viktor idei kötcsei beszéde, teljes részletességgel. Egyelőre azzal kell beérnünk, amit a különböző hírportálok, újságok összeszedtek innen-onnan, illetve azzal, amit a kormányfő saját, házi televíziójának - azt hiszem most magyar 1-esnek hívják - nyilatkozott. (Annyit hadd tegyek ide zárójelben: maga a szakma megcsúfolása, ha egy újságírót (?) zártkörű beszélgetésre invitálnak, és nem feszíti szét az egóját, amit ott hall, sőt ellenkezőleg, arra büszke, hogy a tartalmat, közszolgálati módon, elhallgatja a nyilvánosság elől. )
Szóval egyelőre nem tudhatjuk, hogy ténylegesen miről is beszélt 2014 őszének kezdetén Kötcsén a magyar miniszterelnök, így aztán az is lehet, hogy Orbán Viktor teljesen mást mondott, mint amit neki tulajdonítanak. Ha így van, előre is elnézést a tévedésért, tudják be annak, hogy a kormányfő mondandója csak a kiválasztottakra tartozik, kizárólag a bennfentesek ismerhetik meg gondolatait, nekünk, akik kívül rekedtünk a centrális erőtéren (2009, Kötcse) nem jut semmi a tiszta forrásból. Mindenesetre most még erősen tartja magát a hír, hogy Orbán Viktor, az önkormányzati választások kapcsán, arról értekezett, hogy úgy kell megvívni a harcot, hogy a baloldalnak (liberális, balliberális oldalnak?) nulla esélye legyen a jövőben. Ami ugye nem áll távol a centrális erőtér gondolatától, mint ahogy attól az orbáni kijelentéstől sem, amely szerint az ellenfeledet, ellenségedet meg kell semmisíteni.
De ne nyúljunk most vissza régi orbáni bon mot-okhoz, maradjunk ennél a legutóbbinál: teljesen normális törekvése minden versengő pártnak, hogy a lehető legjobban, a legnagyobb különbséggel győzze le vetélytársait és még csak az sem tartozik az unfair tartományba, ha egyeduralomra tör. Miért ne tenné? Mindannyian szeretnénk örök győztesek lenni. A kérdés csupán az, hogy győzelmeinket milyen módszerrel érjük el. Használunk-e olyan eszközöket, amelyek eleve hátrányos helyzetbe hozzák a másikat, építünk-e olyan versenypályát, amely csak nekünk kedvez, átírjuk-e folyamatosan úgy a szabályokat, hogy ahhoz versenytárs ne is tudjon alkalmazkodni?
Nos: nyugodtan elmondhatjuk, hogy az orbáni kétharmad olyan kétharmad, amely pontosan ahhoz kell, hogy folyamatosan átírhassák a feltételeket. Ahhoz kell, hogy a politikai versenyfutásban eleve vesztesként induljon az, aki egyáltalán rajthoz mer állni. Vagyis Orbán Viktor arra használja csapatát, hogy alkossanak jogszabályokat az ellenfél kiiktatására. Arra használják jogi végzettségüket és egyéb tudásukat, hogy előbb utóbb nulla legyen az esélye a vele szemben megmérkőzőknek. A centrális erőtérben, az illiberális államban nincs szükség demokratikus megmérettetésre, nincs szükség valódi versenyre.
A nulla esélyét kell kodifikálni.