Amikor a fegyverek szólnak a józan ész hallgat. Nemcsak az ellenfeleké, akiknek a dolog természeténél fogva egyetlen gondja az ellenfél megsemmisítése, hanem a haditudósítóké is. A mélyebb elemzések csak a hadiesemények után, néha évtizedekkel később látnak nyomdafestéket.
Gadó János megvárta a tűzszünetet (A "zsidók ősbűne" élő adásban, Szép Szó, aug. 30). Magam is ezt tettem. Most talán eljött az elemzés és a vita ideje. Gadó János apokaliptikus látomását tagadhatatlan tényekre építi - de nem mindig. Amit mond igaz, de amiről megfeledkezik, a teljest fél-igazsággá alacsonyítja. Olvasata egy a lehetséges értelmezések közül, de nem az egyetlen.
A konfliktusnak az izraeliek 63 százaléka szerint nincs nyertese. Az arab halottak aránya ugyan negyvenszer több, mint a zsidóké, de ez természetesen nem a Hamaszon múlott. Egyébként is ostoba és erkölcstelen az, aki az ilyesfajta vérengzést mérkőzésnek tekinti. Ugyanez mondható a "kinek van igaza, ki kezdte?" típusú kérdés-feltevésről. A háború gépezete, ha egyszer beindul, átveszi az irányítást.
Ugyanez vonatkozik a lélektani hadviselésre. A Hamasz nyert, mert megfelelő mennyiségű romot, hullát és síró asszonyokat mutatott. Erre Izrael - hála a gondviselésnek - nem volt képes. Igaz, hogy az alagutak mélyén rejtőző parancsnokok és a mecsetekben, kórházakban megbúvó rakétások nem látszottak, de ez nem feltétlenül a tudósítók elfogultságának, még kevésbé az "ősbűn" szándékos felidézésének jele. A fényképész azt fényképezi, amit mutatnak és ami eladható. Naponta több órát néztem a francia televíziót: nem igaz, hogy a zsinagógák felgyújtására, zsidó boltok megtámadására média pogrom uszított volna. Megtették ezt a társadalom szélére szorult muzulmán fiatalokat heccelő imámok.
A közel-keleti konfliktus megoldását sürgető "nyugati humanistákat" terhelné felelősség vad indulatok gerjesztéséért? Valószínűtlen. Ugyanezek a nyugati humanisták támogatták hosszú évtizedekig, a hatnapos háború után is Izraelt. A konfliktus megoldásának említése a zsidókérdés megoldásával, azaz az Endlösunggal lenne egyenlő? Gadó János maga is tudja, hogy az Észak-amerikai és nyugat-európai zsidó értelmiség egy, szellemi szempontból nem jelentéktelen része a békefolyamat újraindítását támogatja. Mind naivak lennének, vagy éppenséggel öngyűlölők?
Ha a békés megoldás puszta emlegetése az antiszemita rágalmazók cinkosává tesz, mi a megoldás? A nincs megoldás, az egyedül vagyunk, a (több) száz- éves háború lenne Izrael jövője?
Az izraeli haderő gázai kivonulása óta történtek nem éppen biztatóak. De a politikai megoldás tartalékai nem merültek ki. Mi több, az Al Kaida és a kalifátus réme közelebb hozta Izrael szomszédait, Jordániát és Egyiptomot. Quatar kivételével az öböl-államok ellenfélből akár potenciális szövetségesekké is válhatnak.
A békefolyamat mindkét oldalon "fájdalmas áldozatokat" feltételez. A Jordántól a tengerig terjedő Nagy Izrael álmát éppen úgy el kell felejteni, mint Palesztina "felszabadítását". A gázai háború bebizonyította, amit az Izrael biztonságáért felelős főtisztek egyre hangosabban mondanak: nincs katonai megoldás. Marad a másik: a politikai. Fájdalmas, de legalább nem halálos.
