A magyar média az elmúlt napokban meglehetősen optimista találgatásokat adott közre az uniós biztosi posztra jelölt fideszes politikus Navrasics Tibor esélyeiről. Ezekben egyrészt elhangzott, hogy Jean-Claude Juncker "nem áll bosszút" Orbán ellene folytatott amúgy eredménytelen hadjáratáért. Kétségkívül jó volt hallani, hogy a kormánypárti magyar média szerint Juncker nem olyan kicsinyes, bosszúálló politikus, mint Orbán Viktor. Ritka eset, hogy a fideszes média, ha közvetve is, de ilyen negatív képet ad Orbánról. Másrészt a találgatások szerint a Navrasicsnak adandó tárca (brüsszeli nyelven portfólió) az igen rangos kereskedelmi biztosi poszt lesz.
Még pontosan emlékszem arra, amikor a magyar média hasonló "előrelátással" leírta Junckert, komolyan véve azt a humoros elmeszüleményt, amely szerint Orbán Viktor érdemben megakadályozhatja a luxemburgi politikus elnökké választását. Egyedül a Népszava hangoztatta az első perctől, hogy az Európai Parlament nagy frakciói által támogatott Junckerrel szemben más jelöltnek nincs esélye befutni. A bizottsági elnököt és a biztosokat ugyanis az Európai Parlament választja, és az nem olyan szimpla szavazógép, mint amihez Budapesten hozzászoktunk. Az Európai Parlament minden ciklusban el szokott "kaszálni" egy-két jelöltet, és a folyosói hírek szerint erre most is van esély. Ha a zöldek, a szocialisták és a liberálisok összefognak, akkor gyakorlatilag bárkit meg tudnak vétózni. Ezen a képzeletbeli anti-listán Navrasics Tibor viszonylag előkelő helyen szerepel. Szeretném hozzátenni, hogy az esetleges ellenzőknek nem Navrasics személyes kvalitásaival van gondjuk, amit a magyar baloldalon is meglevő, volt tanítványai sem vonnak kétségbe. De igazságügy miniszterként ő hajtotta végre a magyar jogállamiság és alkotmányosság leépítését, nem beszélve olyan vérforraló húzásról, mint az azeri baltás gyilkos szabadon engedése, és ezzel az örmény nép megalázása volt. És mivel a biztos-jelöltek között aránytalanul kevés a nő, esetleges leszavazásához nemcsak politikai, hanem "gender" alapon is lehet támogatókat találni. Ezért Navrasics diadaláról csak akkor lehet majd beszélni, ha az EP már jóváhagyta a személyét.
Ami pedig a felajánlott tárcát illeti, a nagyon fontos kereskedelmi portfóliót az én csütörtök esti információim szerint Angela Merkel jelöltje, a német Günther Oettinger kapja, s a németek elégedettek is lennének e poszttal. Nehéz elhinni, hogy ha a németeknek megfelel ez a poszt, akkor Juncker mégis inkább a magyaroknak adná. Navrasicsnak - ugyancsak tegnapelőtti információim szerint - a vám (Customs) jutna. Bár a portfóliókat alaposan átalakítják, ez nagyjából az lenne, amit tíz éve a szocialista Kovács László kapott az első Barroso-bizottságban. Akkor ezt a posztot a fideszes propaganda és a Fidesz brüsszeli képviselőcsoportja a portási állásnál is jelentéktelenebbnek nevezte.
De Kovácsot annak idején megválasztották, míg Navrasicsra még vár egy parlamenti processzus. Jósolni felesleges, de annyi bizonyos, hogy a dolog kétesélyes. És fontos tudni, hogy esetleges leszavazása nem Magyarországnak szól, csak a jelölt (és részben persze az őt jelölő kormány) leszavazását jelentené. Magyar biztos, ha akad megfelelő jelölt, mindenképp lesz a Juncker-bizottságban.