Kövér László minap egy nemzetközi ankéton kijelentette, az "ukrán cirkusz" manipulált folyamat, amelynek az a célja, hogy Európát egyszer és mindenkorra leválassza Oroszországról. A házelnök logikája szerint ezt a törekvést támogatandó, a nyugati sajtó pedig úgy hazudik, mint annak idején a Pravda. Az a baj, hogy itt mégiscsak az országgyűlés elnöke és a kormánypárt egyik korifeusa beszél, akinek nézeteit a megfigyelők óhatatlanul a magyar hivatalosság álláspontjaként, vagy legalábbis annak nem elhanyagolható jellemzőjeként értékelik. És Kövér nem először futtat a nyilvánosság előtt olyan "gondolatmeneteket", amelyek nemhogy tényszerűen nem állják meg a helyüket, de politikai visszhangjukat tekintve is kifejezetten kárt okoznak a nemzetközi kapcsolatokban. Mert a magyar országgyűlés első embere nem retorizálhat a kormány deklarált álláspontjával ellentétesen.
Kérdés persze, valóban szembemegy-e Kövér az ukrajnai helyzet deklarált és következetesen képviselt magyar értelmezésével? Egyáltalán: létezik-e vajon ilyen álláspont? Félő, hogy a házelnök már csak azért is feljogosítva érzi magát különféle homályos, amolyan célozgatós összeesküvés-elméletek forgalmazására, mert pontosan tudja, hogy az egyértelműséget szándékosan kerülő orbáni hintapolitika ezt lehetővé teszi. Sőt, kifejezetten támogatja. Kövér előadhat olyasmit, amitől a miniszterelnöknek az euroatlanti szövetségesekre való tekintettel azért óvakodnia kell, de az oroszok szívesen hallgatják. Márpedig, ha egy közjogi méltóság a nyugati sajtó hazugságairól értekezik, és mindazt, ami Ukrajnában történik, nem Putyin katonai agressziójának, hanem csak afféle külföldi érdekeket szolgáló, manipulált cirkusznak tekinti, az minden bizonnyal zene Moszkva füleinek.
Kivált, miután ezt a megejtő teóriát a gondos Kövér rögtön egybekapcsolja annak leszögezésével, hogy az Európai Uniónak nincs is egységes értelmezése az ukrajnai konfliktusról. Ami ugye kimondatlanul azt jelenti, hogy akkor a nagypolitikai manipuláció aligha tulajdonítható ennek a határozatlan és széttartó Európának; egyetlen felbujtóként marad az Egyesült Államok. Vagyis egy geopolitikai játszma keretében Amerika akarja leválasztani Európát Oroszországról, ezért szabadította rá Putyint a Krimre, majd Kelet-Ukrajnára. Ebben a mesében tehát az oroszok legalábbis balekok, amiért hagyják magukat felhasználni egy imperialista játszmában. Kövér koncepciója tragikomikus ugyan, de az a "szépsége", hogy még belpolitikai kártyaként is felhasználható, hiszen tudvalevően a magyarországi jobboldalon is akadnak szép számmal, akik ezt az Amerika-fóbiát kedvtelve hallják.
Ha nem így volna - és Orbán Viktor nem folytatná pávatáncát a Nyugat színpadán -, a szabályozhatatlannak hitt Kövért bizony mégiscsak leállítanák. Egyelőre azonban minden hagymázas szövege belefér a kétkulacsos magyar külpolitikai úzusba. Ma még úgy tűnik, a miniszterelnök nem lát problémát abban, hogy emellett a NATO-csúcson csatlakozik ahhoz a közös nyilatkozathoz, ami nemcsak a lehető legkeményebben elítéli a kelet-ukrajnai orosz katonai beavatkozást, és követeli azonnali beszüntetését, hanem ezt még a Krim visszacsatolásának egyértelmű igényével is megtetézi. Orbán mintha nem akarná felfogni, hogy ennek az általa feltehetően igen rafináltnak vélt manőverezésnek lejárt a szavatossági ideje.
Mert nem igaz, hogy az unió megosztott az orosz invázió megítélésében. A szankciók alkalmazásának, illetve kiterjesztésének kérdésében természetesen vannak nézeteltérések, de senki nem vonja kétségbe, hogy Putyint meg kell állítani. És abban is egyetértés alakult ki, hogy a NATO-nak fokoznia kell védelmi képességeit a térségben, elrettentendő Moszkvát a további területszerzéstől. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mostanában nem véletlenül forgalmazza az úgynevezett Novorosszijáról szóló orosz történelmi nosztalgiát, miszerint egykor létezett egy ilyen nevű ország, amely a tengerpart mentén ma is összeköthetné Oroszországot a Krimmel, és lenyúlna egészen Transznisztriáig, Moldova jelenleg is oroszok megszállta részéig. Mint ahogy nem alaptalan a balti államok aggodalma sem, hiszen az orosz ajkú lakosság védelmének, illetve önrendelkezésének garantálására hivatkozó putyini doktrina semmi jót nem ígér az észtek, a lettek és a litvánok számára.
Persze, mint lengyel értelmiségiek is hangoztatják,a hisztériakeltéstől tartózkodni kell, mindazonáltal éppen a második világháború kitörésének 75-dik évfordulóján egy kiáltvánnyal emlékeztetik Európát, hogy amikor 1939 szeptemberében Gdanskban eldördültek az első lövések, a Nyugat még akkor sem értette meg, hogy Hitlert minden áron meg kell állítani. És ehhez sem az Anschluss, sem a Szudéta-vidék, sem Csehszlovákia megszállása nem volt elég. Tegnap Gdansk, ma Donyeck - írják a lengyelek, hozzátéve, hogy nem engedhetjük meg újra a világrend destabilizálását. Lényegében erről szólt e hét csütörtökön Obama elnök szenvedélyes és határozott tallini beszéde is: eltökélt amerikai kötelezettséget vállalt a baltiak, az ukránok és Európa védelmében.
Mindez pedig nem kevesebbet jelent, mint egy új keleti politika nyitányát. Hátha a magyar kormány is észreveszi.
