Európában óriási csalódást keltett, a február 9-én megrendezett svájci referendum. A helyiek ugyanis megszavazták a Svájci Néppárt (SVP) azon javaslatát, melynek értelmében a korábbi évtizedekhez hasonlóan ismét kvóták alapján szabályoznák a bevándorlást. A populista párt sikeresen játszott a svájciak bevándorlókkal kapcsolatos aggályaira.
A népszavazást megelőző kampányban a párt politikusai, elsősorban főideológusa és korábbi elnöke, a vállalkozó Christoph Blocher azt hangoztatta, "a tömeges bevándorlás a svájciak identitását veszélyezteti". A voksoláson, ha szűk, 50,3 százalékos többséggel is, de a nacionalisták terve győzedelmeskedett. Tény, hogy Európában nincs még egy olyan állam, ahol ilyen magas (23 százalékos) lenne a külföldiek aránya.
Előzőleg évente 75-80 ezerrel nőtt a bevándorlók száma, ami az összlakosság egy százalékának felelt meg. Sok svájcinak azonban elege van a külföldiekből, ugyanakkor az "idegen" munkaerőre továbbra is nagy szükségük van. A Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola (ETHZ) megbízásából készült felmérés szerint a megkérdezett 2700 vállalatból minden második azt közölte, gazdasági kilátásaik rosszabbodhatnak a népszavazás miatt.
De nemcsak a gazdasági, a politikai élet szereplőit is sokkolta, s igen kellemetlenül érintette a referendum eredménye, hiszen hűvössé vált az alpesi állam és az EU viszonya. A referendum miatt az ország visszalépett attól a megállapodástól, melynek alapján munkaerőpiacát megnyitotta volna a horvátok előtt.
Az Európai Unió sem késlekedett a válasszal, felfüggesztette a svájci diákok uniós csereprogramjait az Erasmus Plus keretén belül, illetve nem finanszírozza a svájci fiatalok részvételét a Horizon 2020 kutatási programban. Az intézkedés hétezer svájci diákot érintett. Bár az intézkedés nem jelenti a programból való kizárásukat, csak abban az esetben maradhatnak benne, ha saját maguk fizetik a költségeket.
A svájci egyetemek azonban saját kezükbe vették az ügyek irányítását. Nem az EU keretén belül törekednek csereprogramokra, hanem a közvetlenül a különféle európai egyetemekkel állapodnak meg. A Zürichi Egyetem mindeddig 160 ilyen megállapodást kötött. Ez persze messze nem pótolja az Erasmust, de a semminél azért több.
Nemcsak az oktatási intézmények vezetői, hanem a svájci politikusok számára is komoly fejtörést okozott, hogyan ültessék át a gyakorlatba a referendum eredményét. Miként valósítható meg az, hogy tiszteletben tartva a választók akaratát az EU-val is megőrizzék e különleges viszonyt.
Ez azért tűnik egyelőre nehéz feladatnak, mert a népszavazás az unió egyik alapelvét, a személyek szabad áramlását sérti. Másrészt Bern már nem garantálja azt, hogy a jövőben nem diszkriminálja az uniós állampolgárokat.
A svájci kormányzat júniusban tette közzé jövőbeni elképzeléseit. Ennek értelmében 2017-től ismét kvóták szerint korlátoznák a bevándorlást. Minden évben új és új kvótákat határoznának meg annak függvényében, mire jutnak a kantonokkal, a szociális partnerekkel és a gazdasági szakértőkkel folytatott egyeztetések során. Lapértesülések szerint az eddigi 80 ezer ember helyett 55 ezren vállalhatnak munkát az országban.
A svájci állampolgárok ugyanakkor elsőbbséget élveznek a munkaerőpiacon. Ha tehát egy munkahelyre többen jelentkeznek, köztük egy svájci is, a helyi pályázhat a legnagyobb eséllyel. A menekültek számára is kvótákat határoznak meg. Ugyanakkor egyéni elbírálás alapján meghosszabbíthatják tartózkodási engedélyüket. Négy hónapig kvóta nélkül is tartózkodni lehet az országban.
A svájci kormány a népszavazást követően azt közölte, újratárgyalná az Európai Bizottsággal a Svájc illetve az Európai Unió által 1999-ben megkötött, a szabad munkaerő áramlásáról szóló kétoldalú szerződésben foglaltakat. Brüsszel hamar világossá tette: szó sem lehet erről már csak azért sem, mert a közlekedésre, a mezőgazdaságra, kutatásra és egyéb kérdésekre utaló cikkelyek nem mondhatóak fel külön-külön.
Richard Jones, az EU Svájcba akkreditált nagykövete kiemelte, amiatt sem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, mert a szerződést csak az egyik fél kívánja módosítani. Hozzátette, az unió nem adja fel vívmányait egy nem uniós tagország kedvéért. Tudni kell, hogy 1999. június 21-én hét témakört érintő szerződés született az EU és Bern között.
Ez a kölcsönös kereskedelemben felmerülő technikai akadályok megszüntetését, a mezőgazdasági együttműködést, a légi- és vízi szállítást, valamint a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást tartalmazza. A keleti bővítés eredményeképpen ezt 2004-ben újabb kétoldalú egyezményekkel egészítették ki.
Ebbe a szerződéscsomagba tartozik a Schengeni Együttműködéshez való csatlakozás, az adózási kérdések, a csalásellenes fellépés, a média, a környezetvédelem és a szociális kohézió kérdése. Az egyezményt később azzal egészítették ki, hogy a személyek szabad áramlásának elve csak fokozatosan került alkalmazásra a tíz EU-hoz csatlakozó állam esetében.
Bár Svájc egyoldalúan felmondhatja az 1999-es egyezményt, több fontos bilaterális szerződést kellene újratárgyalnia. Olyanokat, amelyek gazdasági szempontból rendkívül jelentősek az ország számára. Egyebek mellett vámkönnyítéseket biztosítanak a svájci vállalatok számára, s egyszerűsítik a svájci termékeknek az uniós piacon való megjelenését.
A berni kormány számára alapelv, hogy ezeket a megállapodásokat nem szabad veszélyeztetni - közölte Johann Schneider-Ammann gazdasági miniszter. Teljesen másként vélekedik erről Christoph Blocher. A Neue Zürcher Zeitungban annak a véleményének adott hangot, hogy hazája minden további nélkül semmissé nyilváníthatja ezeket a megállapodásokat.
A radikális kijelentéseiről ismert politikus még képviselői mandátumáról is lemondott azért, hogy minden idejét az EU-ellenes harcának szentelhesse. Egy unióellenes mozgalom élére állt. A hangzatos kijelentések ellenére az alpesi államnak aligha lesz könnyű függetleníteni magát az EU-tól. Az importált termékek háromnegyede például az unióból származik. Exportjának több mint a fele szintén az unióba irányul. Ha a szerződéseket felmondanák, teljesen elszigetelné magát.
A svájci politikusoknak három évük van arra, hogy kiutat találjanak a jelenlegi helyzetből. Sokan azt remélik, hogy a referendum hatályát veszti. Volt már példa hasonlóra az ország történetében. 1994-ben a svájciak döntést hoztak arról, hogy évi 650 ezerre csökkentik az államon keresztülhaladó kamionok forgalmát.
A 28 tonna feletti járművekre teljes tilalmat akartak bevezetni. Ehhez képest húsz évvel a referendum után évente majdnem egymillió kamion szeli át a svájci Alpokat, s 40 tonnás járművek is akadnak közöttük. Ez úgy lehetséges, hogy az akkori referendumot felülbírálta egy másik, 2000-es népszavazás.
Szakértők szerint hasonló cselhez kíván folyamodni a kormány. Bern és Brüsszel már régóta intézményes keretszerződéssel kívánja helyettesíteni az érvényben lévő bilaterális megállapodásokat. Ebben a csomagban a berni kormányzat új, a bevándorlási politikával kapcsolatos javaslatokat terjeszthet elő, amelyről 2016-ban szavazhatnának a polgárok. Ha igent mondanának rá, az szintén felülírná a februári referendum eredményét.
A kormányban egyre több támogatója van ennek a megoldásnak, s Didier Burkhalter elnök is ebben látná a kiutat. Szerinte két év múlva új alapokra lehetne helyezni Svájc és az EU kapcsolatát az új keretszerződéssel. A Zöldek és a szociáldemokraták ennél is továbbmennének. Népi kezdeményezést indítanának az uniós csatlakozásért.
