A címben jelzett felszólítás - ha nem is pontosan idézve - a magyar rendőrség kommunikációjának alaptétele lett.
Papp Károly sótlan rendőrfőnök uralma alatt az objektív sajtó hatalmas csomag komposztnak számít a rendőrségen/ben, de semmiképp sem partner.
Garamvölgyi tábornok - sokan sok mindenért bírálták, de - míg szóvivő volt, sohasem hagyott válasz nélkül újságírói megkeresést, talán ezért sem illeszkedett a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Szóvivőként a sajtót is segíti? Pusztuljon a rendőrségtől!
Az objektív, a kíváncsi, a működő média mára idegen test. Lassan fél éve, hogy egyetlen szó érdemi válasz nélkül hagyják az emlékezetes Orbán Ráhel-telefonlopás (DNS-vizsgálat) ügyében feltett kérdésünket. Ugyanezzel a lendülettel hallgatnak hetek óta a paksi TEK-razzia ügyébeni érdeklődésünk kapcsán, stb. Nem kitérő választ adnak: simán kussolnak.
Ma elsősorban a karos forgalomirányító versenyek, autó-avatások, és lopott bicikli-visszaadások uralják a rendőrségi sajtómunkát. (Nem felejtjük, amikor az általuk szervezett sajtóesemény után az ott szereplő rendőrök milliós pereket nyertek, mert benne voltak a médiában!)
Sokan emlékezünk pedig rá, amikor éjszaka is megcsörrent a sajtómunkás telefonja, és Gergelics Zsóka akkori BRFK-szóvivő riasztotta az újságírókat például egy gyilkossághoz. Na, ezt hívták sajtómunkának. Arra is emlékezünk, amikor Berta Attila budapesti rendőrfőnök 1997. április 1-jére pályázatot hirdetett a bűnügyi újságíróknak, a főkapitányi poszt egynapos betöltésére. Végül - igen, éppen a balliberális kormány stupiditása miatt! - lefújták a vicces, lakosságbarát, de vélhetően népszerű ötletet.
Ami most folyik, azt közkeletűen sajtóelhárításnak hívják. Erről szól a NER, meg az összes nemzeti nyenyere is.
Ja! Papp tábornok úr! Mesélnének végre Ráhel telefonjáról, az atomvonatról, meg Bara Józsefról, meg mindenről, ami az embereket érdekli? Mert mi nem fogjuk be a demokratikus pofánkat, még, ha ez fáj is.
Ha meg, ahol vannak, nincs mondanivalójuk, akkor ott keresnivalójuk sincs.
