A keleti nyitás jegyében foganhatott a miniszterelnöki ötlet: a magyar exportnak legalább az 50 százalékát nem uniós országokba kellene irányítani. Ennek azonban - a szakemberek szerint - több akadálya is van, igaz ez az arány még az európai közösségen belül sem példátlan. Például Görögország kivitele elsősorban agrártermékekből áll, ennek 45 százaléka megy unión kívüli, és 55 százaléka a közösségen belüli országokba, mégpedig jelentős uniós támogatások igénybevételével - erről beszélt a Népszavának Inotai András. A közgazdász professzor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója emlékeztetett arra, hogy amit a magyar kormány keleti piacnyitás címén kitalált, az elsősorban Kínára és más ázsiai országokra vonatkoztatva, az már más államoknak korábban az eszébe jutott. Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy időként kényes "pávatáncot" is el járnia a magyar kormányzatnak például a szárazföldi Kína és Taivan között.
Inotai András megjegyezte: 2008 és 2013. között valamennyi uniós tagország növelte a közösségen kívüli exportját, ennek hatására az Unión belüli kivitel a korábbi átlagosan 67 százalékról lecsökkent 63 százalékra, ugyanakkor a teljes magyar export részaránya 78 százalékról 76 százalékra mérséklődött. Gyakran megfeledkezünk ugyanakkor arról, hogy az Unió teljes kivitelének a magyar export mindössze 1,8 százalékát teszi ki, és az uniós tagországok közötti áruforgalomnak hozzávetőleg 2 százalékát adja hazánk. A Kínába irányuló magyar kivitelünk 85 százalékát gyakorlatilag három nálunk működő multinacionális cég teljesíti - említette meg Inotai András. Így a hazai kis- és közepes vállalkozások legfeljebb önmagukhoz viszonyítva értek el csekély mértékű eredményeket, de nem a teljes magyar, Kínába irányuló kivitelhez képest. A közgazdász véleménye szerint a versenyképesség szempontjából érdemes lenne akár ezt az arányt is némileg növelni. Az Unión kívüli mozgástér növelése, tehát indokolt - vélekedett a szakember, de kérdéses, hogy éppen az afrikai Ghánában kellett-e most kereskedőházat nyitnia Magyarországnak. Az ilyen területeken elért dinamikus bővülés ugyanis nem más, mintha a Felcsút labdarúgói legyőznének egy nevenincs csapatot, miközben a Real Madrid keserves döntetlent harcol ki a Bayern Münchennel érvelt Inotai András. A példánknál maradva, a Felcsút győzelméből nem lehetne arra a következtetésre jutni, hogy felzárkózott a nemzetközi élvonalhoz. A külgazdaság nyelvére ezt lefordítva, nem bír nagy jelentőséggel, ha a rendkívül alacsony bázishoz képest érünk el "kiugró" eredményeket. Ha ezekkel a számunkra távoli és kevéssé jelentős piacokra összpontosítjuk az export marketing erőfeszítéseinket, mint amilyen például Ghána, miközben a magyar kivitel 22 százaléka megy Németországba és közelítőleg ugyanennyi a régió országaiba, akkor Orbán Viktor kormányfő kifejezésével élve: "lábon lőttük magunkat."
A közgazdász professzor úgy összegezte a kormányzat által előnyben részesített keleti nyitási törekvéseinket, hogy egy ilyen mértékű váltásra sem a piaci ismereteink, sem az árualapunk, de a versenyképességünk sem tesz alkalmassá bennünket. A miniszterelnök által említett 50 százalékos részarány egyébként úgy jöhetne létre, ha a magyarországi multinacionális cégek anyaországuk megkerülésével közvetlenül értékesítenék termékeiket az Unión kívüli megrendelőik számára.
A magyar áruexport - szolgáltatások nélkül - 79-80 százaléka ment az unióba - mutatta be lapunknak külgazdasági az Unión kívüli orientációnkat Némethné Pál Katalin. A GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője adatai szerint az ázsiai országok 5, az Egyesült Államok 4, Oroszország pedig 2,5 százalékát teszi ki külgazdasági forgalmunknak. Ugyanakkor Németországba 3 ezer milliárd forint értékű magyar export irányul évente, ezzel szemben Ázsiába összesen 541 milliárd forintnak megfelelő. A kutatásvezető szerint a magyar miniszterelnök kijelentése ezért teljesen irracionális. Azzal a kutató is egyetértett, hogy önmagában a piacok kiszélesítése jó gondolat, mind a termékeket, mind a földrajzi szerkezetet illetően. Annak ellenére, hogy nem egészséges túlságosan egy piactól, egy iparágtól (gépkocsi) és terméktől függeni, ugyanakkor az ebből eredő exportunk mértékének hasznosságával kár lenne vitatkozni.
Ha a keleti nyitás más ázsiai-afrikai célországainak adatait tekintjük, akkor az Arab Emírségekbe 21, Örményországba 2, Kazahsztánba 16, Afrika legnépesebb országába Nigériába 12, Üzbegisztánba 8, Ghánába pedig - ahol az a magyar kereskedőház nemrégiben megnyílt - 2,3 milliárd forintos kivitelünk irányult. A piac- és termékbővítés elmélete tehát jó, de ezt számokkal előírni az bizony a tervgazdaságra hajaz, miközben 1977-ben, amikor az állampárt kongresszusa meghirdette a külpiaci nyitást, akkor ilyen sarokszámot nem írtak elő - emlékeztetett Némethné Pál Katalin. Az államnak a feltételeket kellene megteremteni és a cégekre bízni, hogy milyen relációval a gazdaságot.
A kutatásvezető szerint a magyar diplomaták feladata nem az lenne, hogy a magyar kormányfő szavait állomáshelyükön "olvasói levelek" gyártásával a helyi sajtóban magyarázzák el, hanem a gazdasági kapcsolatokat a gyors információcserével kellene ápolni és fejleszteni. Ha ez így történt volna, akkor nem fordulhatott volna elő olyan eset, hogy egy amerikai üzletember megkereste a helyi diplomáciai képviseletünket, és elmondta: egy bizonyos magyar terméket venne, de mire 2-3 hét múlva vissza hívták, hogy esetleg lenne, közölte, már van helyette másik - említette a kutatásvezető. Az is megtörtént, hogy egy arab vevő jelentkezett valamilyen magyar agrártermékért, majd kiderült, hogy ő heti 100 tonnára, a magyar felek pedig éves mennyiségre gondoltak. Tanulság: árualap nélkül nem megy a terjeszkedés. A hazai vállalkozásoknak rugalmasan kellene termékszerkezetet váltani, majd gyorsan hozzájutnia a szükséges engedélyekhez, emellett idegen nyelveket beszélni - mondta Némethné Pál Katalin.