A József körúttól öt percre található épület már piros színével és görög oszlopaival felhívja magára a figyelmet. A bejárat felett két felirat jelzi az A.P.A. galériát és az Almárium gasztro-bisztrót. A folyosón falfestmények néznek ránk, egy szuggesztív tekintetű őz és egy bebugyolált fejű alak "fogadja" a látogatót. Az Almárium étterembe az egyik tulajdonos, Solti András köszönt minket, vacsorát rendel két személyre, majd belekezd a bisztró történetébe.
Az Almárium bisztró és az A.P.A. galéria jólmegfér a művészházban
Kiderül, hogy az Almáriumot az üzlettársa, Rácz Gábor három évvel ezelőtt nyitotta meg Zuglóban, de akkor a hely még kvázi "kifőzde" volt, ide inkább ebédelni járt a nagyérdemű egy közeli irodaházból. A vezetőség viszont nem volt elégedett a környékkel, valami hangulatosra, romantikusra vágyott, ahová nemcsak enni, de kikapcsolódni is járnak a vendégek. - Azt akartam, hogy, ha valaki betér hozzánk, azt szerelemből tegye - mondja Solti.
A Horánszky utcai művészházba költözve az étterem neve is megváltozott: bisztróból "Almárium Gasztro-Bisztró Art" lett, egyaránt hangsúlyt helyezve a művészileg elkészített fogásokra, a hely szellemére, valamint a zenére is. Mivel Soltiék leginkább a harminc év feletti közönségre számítanak, ezért az Almáriumban jazz és blues előadókat, együtteseket invitálnak.
A zenei vonalon is remek megítélést értek el, amit jól bizonyít, hogy az Almáriumban tartotta az ötvenedik születésnapját Fekete Jenő blues gitáros, de megfordult itt már Tim Ries is, a Rolling Stones szaxofonosa. Miközben beszélgetünk, érkeznek a fogások, citrusos fekete kagyló saláta, marhanyak ánizsmeggyel leöntött bundáskaláccsal.
- Az étlapot hetente változtatjuk - mondja Solti, aki szerint fontos, hogy olykor harsány ételkülönlegességeket is felszolgáljanak, így a betérő vendég sosem unatkozik.
Madárcsicsergés tölti be Szabó Ágnesműtermét A SZERZŐ FELVÉTELEI
A vacsora után kinyújtóztatom magam az udvaron. Velem szemben egy hatalmas kémény és egy téglafal, melyet borostyán fut be. Tőlem balra, az első teremben Verebics Ágnes festőművész rendezgeti sötét tónusú festményeit, melyek vadállatokat és emberportrékat ábrázolnak.
Verebics három éve érkezett az A.P.A.-ba, és imádja a helyet, ahová rendszeresen betérnek barátai és a műgyűjtők is. Itt szabadon alkothat, ugyanis a helyet fiatal magyar képzőművészeknek hozta létre John Warren Gotsch magyar-amerikai üzletember és felesége, G. Szabó Beáta szobrász.
Madárcsicsergést hallok, mikor belépek a következő műhelybe. Egy nagy kalitkában papagájok szálldosnak ide-oda, de a falon található festmények is szinte csak madarakat ábrázolnak. Szabó Ágnes festőművész köszönt, és körbevezet a műteremben. Ő anno egy dizájncéggel került ide, mely lámpákat és egyedi lakberendezési tárgyakat készített.
A munkatársak másfél év után aztán elmentek, Szabó viszont itt ragadt. - Imádom a helyet, a "gond" csak az, hogy túl otthonos, ezért elkényelmesít - vallja a képzőművész. Tőle azt is megtudjuk, mit takar az A.P.A.: "Ateliers Pro Arts" vagyis "műtermek a művészetért". Az A.P.A.-ban ugyanis teljes mértékben kibontakozhat a képzőművész, sőt, az első emeleti galériában még ki is állíthat.
Már esteledik, de felsétálok a lépcsőn, mert látom, hogy egy műteremben még ég a villany. Itt két fiatal grafikus, Németh Zoltán és Sebők Juli dolgozik éppen. Ők illusztrációkat, arculatot terveznek cégeknek és egyéni megrendelőknek, de kiderül, hogy az A.P.A. galéria többi művészének is besegítenek. Ha például a kollégáknak egy aktuális kiállításhoz plakátra vagy meghívóra van szükségük, vagy a bisztrónak egy dizájnos étel- vagy itallapra.
Mikor azt kérdezem Németh Zoltántól, hogy mit szeret a művészházban, a grafikus nevetve feleli: - Talán furcsán hangzik, de azt szeretem a helyben, hogy tiszta és száraz. Korábban dolgoztam már olyan műteremben, ahol átáztak a képeim.
Mikor kilépek a műhelyből, már teljesen sötét van. Lassan zár az épület, ideje indulni. Magam mögött hagyom az oázist.
