- Legtöbb kollégájával ellentétben Ön szívesen nyilatkozik névvel és arccal a sajtónak, ha kell, kritizál, ha kell, dicsér egy-egy oktatáspolitikai intézkedést. Mi az oka a többiek hallgatásának?
- Nem azt kell megindokolni, hogy miért hallgat valaki, hanem azt, hogy miért nyilatkozik. Én 43 éve vagyok pályán és 15 éve vagyok igazgató. Annyi mindent láttam és tapasztaltam, hogy már megengedhetem magamnak ezt a hozzáállást. De sosem indulatból vagy szubjektív szempontok alapján nyilatkozom, hanem mindig tényszerűen és mindig csak arról, amiről ténylegesen van ismeretem. Azt gondolom, hogy ezt bárki megtehetné, aki már kellő tapasztalatot szerzett a pályán és a vezetésben. Persze valóban van félelem, mindig is volt: "Ne szólj szám, nem fáj fejem". Érthető emberi gyarlóság, vagy józan megfontolás következménye.
- Ön szerint ebben szerepet játszhat, hogy a közelmúltban létrejött Nemzeti Pedagógus Kar - amelynek minden állami alkalmazású tanár kötelezően a tagja - szabályzata szerint "a Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése nélkül hozhatja nyilvánosságra"?
- A Kar szabályzatát még nem tanulmányoztuk át tüzetesen, egyelőre nem hat a tevékenységünkre. Viszont minden pedagógus felelős az intézményről kialakult képért, az iskola külső megítéléséért, jövőjéért, a gyerekek és a pedagógus testület biztonságáért. Ezért csak olyan ember merjen megszólalni, aki felelőssége tudatában igazat mond, pontosan fogalmaz, higgadt, meggondolt, nem valaki vagy valami lejáratásának vagy felmagasztalásának szándékával szólal fel. A kollégáimnak azt szoktam mondani, hogy tudni szeretnék róla, ha valaki nyilatkozik, pedig a mi iskolánkban nem az a trend, hogy csak az igazgató engedélyével lehet bármit is csinálni. Itt autonóm értelmiségiek dolgoznak. De nem szeretem ha valaki olyan dologról nyilatkozik, aminek nem ismeri a hátterét, okait, összefüggéseit csak éppen aznap bántja a közérzetét valami.
- Tartanak a kollégái a pedagóguskar keretein belül létrejövő etikai bizottságoktól?
- Az elmúlt időszakban annyi változás történt az életünkben, annyi problémával szembesültünk, hogy egyszerűen nem volt időnk ezzel foglalkozni. Amíg ez nem formálódik valamilyen kötelezettséggé, addig csak a sajtóbeli értesülések szintjén téma a testületben. Nem tudom, mit fog tartalmazni az etikai kódex, de az biztos: amióta létezik a pedagógus hivatás, mindig is volt olyan etikai normarendszer, amelyet mindenkinek be kellett tartani. Ennek lényege: értékrendemmel, igényességemmel, emberi tisztességemmel olyan mintát adni, amilyent elvárok másoktól. Ennél tovább én nem mennék.
- A béremelések és a minősítési eljárások összességében hogyan befolyásolták a kollégái hangulatát?
- A Fazekas egy speciális iskola, ugyanis nagyon magasan kvalifikált szakemberek dolgoznak itt, hiszen kiemelt tehetséggondozó intézmény vagyunk. Ennek ellenére nálunk a pedagógusok meghatározó többségének jelentősen csökkent a fizetése. Nőtt a pályakezdők, illetve azon pedagógusok bére, akik korábban nem vállaltak jelentős pluszfeladatokat. Persze előfordul, hogy valaki azért nem vállal pluszmunkát, mert nem teheti meg, például kisgyereket nevel, idős, beteg családtagot gondoz, vagy az ő területén nincs lehetőség többletvállalásra. Azonban, akik nagyon komoly feladatokat vállaltak, szakköröket tartottak, pályázati munkákban vettek részt, kereseti kiegészítést és túlórapénzt kaptak, ami megszűnt. Ezek az emberek pontosan ugyanannyit, ha nem többet dolgoznak, mint eddig, csak kevesebb fizetésért. A pedagógus életpályamodellel kapcsolatban óriási volt az ellenérzés azon kollégák részéről, akik évtizedek óta vannak a pályán, hiszen miért kellene nekik bármit is bizonyítaniuk. Ebben az iskolában vezető pedagógusok vannak, ami azt jelenti, hogy a pedagógiai szakmai szolgáltatásban is dolgozunk, vagyis egyetemi hallgatókat fogadunk, tehetséggondozást folytatunk, és százas nagyságrendben szervezzük a fővárosi és országos tanulmányi versenyek fordulóit, módszertani bemutatókat tartunk, konferenciákat rendezünk. Olyan kvalitású, több diplomával és szakvizsgával rendelkező emberek dolgoznak itt, akik ellenérzéseik ellenére sem engedhetik meg maguknak, hogy ne vegyenek részt a minősítési eljárásban. Többen jelentkeztek minősítő tanári és szaktanácsadói képzésekre, vagyis ők maguk is részt vehetnek más tanárok minősítésében. Ezért, aki tehette, feltöltötte a portfólióját, pedig minden idejét, energiáját és az idegeit is felőrölte ez a feladat. Aki a matematikai diákolimpia résztvevőit felkészíti, jelenleg a legalacsonyabb fizetési kategóriában, azaz Pedagógus I.-ben van. Ha a hangulatot kérdezi: sokan most nyáron vizsgáztak az említett képzéseken. Fáradtak, zaklatottak, és így kell kezdenünk a tanévet. Mindenki tart attól, hogy megint valami hirtelen változás lesz, amiről még nem tudunk. Az állandó bizonytalanság a meghatározó életérzés. Az a fajta nyitottság és öröm, amivel korábban kezdtük az éveket, elkezdett kopni.
- A fővárosi önkormányzattól a Fazekas állami fenntartásba került 2013-ban. Már miniszteri szinten is elismerték, hogy eddig több probléma is volt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal (Klik). Önök mit érzékeltek ezekből a működési gondokból?
- Mindent érzékeltünk, amit más iskolák is. Mi a 8. tankerületbe kerültünk, ami számunkra nagyon furcsa helyzet, mivel gyakorlóiskola vagyunk, ezért egész Budapestre, sőt, Pest megyére kiterjedő feladatkört látunk el, mindig is a főváros tartott fent minket, a beiskolázási körzetünk is a főváros. Most pedig 1100 gyerekkel, 110 pedagógussal, a szakmai szolgáltatásainkkal együtt leosztottak minket a nálunk kisebb és "egyszerűbb" kerületi iskolák közé. Feladatunk sokrétűsége miatt iszonyú sok pénzbe kerülünk a többi intézményhez képest. A tankerület a lehetőségeihez képest rendkívül lojális velünk, de nem sok mozgásterük van. Ha a tankerület számláján egyszerűen nincs pénz, akkor minket sem tud kifizetni. A Klik egy akkora konglomerátum, akkora a tehetetlensége, hogy szinte lehetetlen mindent időre elvégezni. Minden lassú, nehézkes, hosszadalmas, a bürokrácia, a papírtömeg betemet minket. A legnagyobb problémának azt érzem, hogy hiába lett egységes a köznevelési rendszer, az iskoláknak speciális feladataik és igényeik vannak. Ezeket annál nehezebb érvényesíteni, minél nagyobb a központosítás. Nem csak a Fazekas küzd ezzel, hanem például a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó iskolák is.
- Ráadásul különvált az iskolák fenntartása és működtetése, előbbi a Klikhez, utóbbi az önkormányzatokhoz került, és más-más feladatkört jelentenek.
- Az a szerencsénk, hogy a működtetői állományból a korábbi dolgozók és a velük való jó személyes kapcsolatok is megmaradtak, és bár már nem én vagyok a főnökük, ha kérek tőlük valamit, nem vágják rám az ajtót azzal, hogy nem én vagyok a munkáltatójuk. A fővárosi önkormányzattal szintén jó a kapcsolatunk. Sajnos vannak olyan feladatok, amelyekről még egy év alatt sem sikerült eldönteni, hogy azok a Klikhez vagy az önkormányzathoz tartoznak. Például nem tudjuk, hogy a csengő megjavításáért ki felel. Benne van a falban, tehát a működtetéshez tartozik, de a tanóra megtartásához is szükséges, tehát fenntartói feladatnak is minősíthető. Amíg intézményen belül volt a gazdasági irányítás, addig ez úgy nézett ki, hogy ha elfogyott a kréta, elromlott valami, egy verseny lebonyolításához anyagra volt szükség, vagy neves előadóművész zsűrizést vállalt, és ezért szerény tiszteletdíjat akartunk adni neki, a gazdasági vezető az év elején közösen elkészített költségvetés alapján biztosította a pénzt, és a hozzáértő ügyintéző azonnal intézkedett. Most kérvényt írunk, kötelezettségvállalást, teljesítés igazolást, bevisszük a Klikbe vagy a GSZ (gazdasági szervezet) központba, és vagy van rá pénz, vagy nincs. Valamikor napok, vagy hetek múlva, néha még később tudjuk meg, hogy megkapjuk-e a kívánt, és a napi munkánk elvégzéséhez nélkülözhetetlen eszközt, anyagot, utalják-e a pénzt. Ahhoz is folyamodványok sorát kell írni, hogy azoknak a nyugdíjas kollégáknak, akik vállukon vitték az iskolát, erejük és tudásuk teljében vannak, joguk legyen heti tíz órát dolgozni. A tanévkezdés előtt négy nappal nem tudjuk, hogy öt nyugdíjas kollégánk elkezdhet-e tanítani, az ő engedélyük még nincs meg. Pedig a tantárgyfelosztást úgy készítettük el, hogy rájuk is építettünk.
- Legalább a tankönyvek megérkeznek tanévkezdésre?
- Megérkeztek, de csak akkor derül ki, hogy a névre szóló tankönyvcsomagokban minden megrendelt kiadvány hiánytalanul megvan, amikor a diákok hétfőn kibontják azokat. Két teljes napba fog telni, amíg mind az 1100 gyereknek átadjuk a Posta által kiszállított csomagokat. Korábban a tankönyvterjesztőnk beszerezte a kiadók listájáról a kollégák által kiválasztott legjobbnak ítélt könyveket és kipakolta a tornateremben, a csomagokat helyben összeállították, így azonnal lehetett látni és jegyezni, ha valami hiányzott.
- Új tantárgyakkal új tankönyvek is érkeztek. Milyen volt a hittan és az erkölcstan fogadtatása a diákok körében?
- Én azért tudok felelősséget vállalni, hogy a Fazekas erkölcstanoktatása az iskola színvonalának, értékrendjének, tantervi előírásainak megfeleljen. Tudom, hogy nem szabadna mondani, de nem foglalkozom azzal, hogy a hitoktatók hogyan tanítanak, osztályoznak, megtartják az órájukat vagy nem (a hitoktatók az egyházak alkalmazásában állnak - a szerk.). Nagyon zavaró, hogy a fenntartó állandóan adatszolgáltatást kér tőlünk például a hitoktatáson résztvevők számáról. Ráadásul az órarend elkészítésekor a különböző egyházak hittanóráihoz is igazodnunk kellene, miközben féltucatnyi felekezethez tartozó diák jár hittanra. A hittanórák nálunk az erkölcstan órával egyidőben vannak. Ha nem sikerül a hitoktatónak abban az időben órát tartani, akkor a hittanosok nyugodtan beülhetnek az erkölcstan órára. Panaszt még nem hallottam.
- Sokat hallani arról, hogy a középiskolai diákok körében egyre népszerűbbek a szélsőjobboldali eszmék. Érinti ez a Fazekast is?
- Az, hogy mekkora a szélsőséges eszmék elfogadottsága, szerintem iskolafüggetlen. Természetesen függ a pedagógusok attitűdjétől: mit gondolnak a világról, azonosulnak-e azzal a nézetrendszerrel, amit tanítanak. Nálunk ezzel nincs probléma. Megdöbbentő, amikor okos, logikus gondolkodásra képes gyerekek elkezdenek olyan eszméket hirdetni, amelyek ellentétben állnak mindazzal, amit tanultak. Volt diákunk, aki tanárai szerint nálunk kilógott a sorból, nézeteivel egyedül maradt társai között. Majd bekerült egyetemre, és pillanatok alatt közönséget talált a buta, fasisztoid gondolataihoz.
