- Mit szólt, amikor megtudta, hogy huszonévesként egy hatvan év körüli nőt kell játszania O'Neil Hosszú út az éjszakába című darabjában?
- Először nagyon meglepett. De Zsótér Sándor rendezőt ismerve gondoltam, hogy valamit kitalált és nem ősz parókában játszom majd a szerepet.
- Az előadásról látott képek alapján tényleg fiatal és vonzó nőként látjuk Maryt, ez miként lehetséges?
- Ez a nő nem öregedett meg hagyományos értelemben, konzerválódott a kislányossága. Sőt ahogy megyünk előre az időben, egyre jobban még fiatalabbnak látjuk. A történet szerint 18 évesen ismerkedett meg a színész férjével, akibe halálosan beleszeretett. Bálványként imádta őt, és amíg tartott a nagy szerelem, addig csodálatos időszakként élte meg a kapcsolatukat. Aztán jöttek sorban a borzasztó tragédiák. Először elvesztette az egyik fiát, az ezután megszületett gyereke pedig megbetegedett. Az élete szörnyűbbnél szörnyűbb helyekre sodorta. Lepusztult színészházakban, szállodákban és vonatokon töltötte a mindennapokat. Végül belefáradt ebbe az egészbe és morfiumfüggővé vált. Miközben tisztán látta, hogy mi is történt vele, mégsem volt hajlandó igazán tudomást venni róla. Morfiumos állapotban viszont képes volt a teljes őszinteségre. Színészileg talán ez volt a legnagyobb feladat, hogy ezeket a változásokat, fordulópontokat miként tudom megjeleníteni.
- Az előadás ismertetőjében szerepel, hogy a történet szereplői tehetetlenségükben egymást gyilkolják, mintha ez nagyon is aktuális is lenne ma is.
- Sajnos ez így van. Mary és James között a szerelem nem múlt el igazán soha. Ők még mindig szeretik egymást nagyon, csak az élet tönkretette őket.
- Miként lehetséges, hogy képesek legyünk szembenézni a saját helyzetünkkel a párkapcsolatunk problémáival?
- Ezt időben kell megtennünk, ez a házaspár erre nem volt képes. Évekig fenntartottak egy látszatot, ami aztán egyszerre szertefoszlott. Az embernek éreznie kell egy kapcsolatban, mikor kell megállni és megbeszélni, hogyan is tovább. Hajlamosak vagyunk úgy tenni, hogy továbblépünk, mintha semmi sem történt volna, miközben be kell látni: a dolgok nem javulnak meg maguktól. Meg kell mindent beszélni, mert csak akkor simulhatnak el a konfliktusok és csak akkor lehet tovább lépni.
- Zsótér Sándorral még az egyetemen dolgozott először, de azóta több előadásban is rendezte önt.
- Marton László osztályába jártam, de Sándor rendezett nekünk egy vizsgaelőadást, a Lear királyt. Akkor dolgoztam vele először. Azóta valóban több alkalommal is benne voltam valamelyik előadásában Kecskeméten és az Örkény Színházban.
- Vannak, akik imádnak Zsótérral dolgozni, mások idegenkednek tőle, gondolom, ön inkább az első csoportba tartozik.
- A rendezők közül, akiket eddig megismertem a legösszetettebb ember. Ugyanakkor nagyon mély gondolkodású. Rendkívül alaposan képes darabot elemezni. A Hosszú út az éjszakában című drámát Ambrus Máriával együtt fordították újra. Zsótér minden egyes pillanatot annyira kristálytisztává tud tenni a színész számára, hogy onnan kezdve csupán át kell adnia magát ennek a helyzetnek. Tud nagyon szélsőséges lenni, de ha az ember megtalálja vele a hangot, akkor a próbák fantasztikusak. Én rég éreztem magam annyira szabadnak, mint például a most Pesten látható kecskeméti előadás esetében.
- Az egyetem után rögtön Kecskemétre szerződött, miért éppen oda?
- Cseke Péter és Réczei Tamás művészeti vezető hívott. Három szerepet ajánlottak: Csehov Három nővérében az Irinát, a Szentivánéji álomban Helénát és a Pillantás a hídban című drámában Catherine-t. Erre csak azt mondhattam, naná, hogy megyek. Tudtam, arra van szükségem, hogy sokat dolgozzak, és nagy feladatokat kapjak. Az egyetemen még kevés volt az önbizalmam, de a sok munka segített abban, megerősítsem magam ebben a tekintetben. Egy pályakezdő számára nincs is annál jobb, mint, ha ki se lát a szerepekből.
- Az O'Neil darabban Zsótér Sándor átiratában többször is megjelenik a színészház, mint helyszín. Erről önnek is vannak jócskán élményei.
- A kecskeméti színészházban töltött időszak érdekes önismereti estéket eredményezett. Ám a vidéki színházi lét összezártságának is megvannak a szépségei. Az egész olyan, mint egy tábor.
- Az Örkény Színházban nemrég Mohácsi Jánossal dolgozott a Képzelt betegben. Miként jött ez a feladat?
- Jánossal dolgoztam már Kecskeméten a Buborékokban. Apukámat is többször rendezte Szombathelyen. Ő nagyon laza és nyugodt tud lenni. Áldott dolog, amikor egy rendező nem görcsöl be, az sem zavarja, ha a főpróba héten még nincs kész a darab. Aztán valahogy mégis megoldódik minden.
- Fiatal színészként mennyire zavarja, hogy a színházi élet egyre inkább átpolitizált?
- Megpróbálok nem foglalkozni ezzel. Ha jó partnerekkel, jó munkában vehetek részt, akkor csak az köt le és egyáltalán nem érdekel, hogy ki milyen politikai oldallal szimpatizál. Persze van előadás, aminek feladata, hogy reflektáljon a napi közéleti történésekre, kérdéseket tegyen fel. De azt már kevésbé szeretem, hogy a politika emberek közé áll.
- Manapság színészeket is besorolnak különböző politikai oldalra.
- Igen, de ennek semmi értelme nincs. Többen furcsállták, hogy Zsótér Sándor a következő évadban a Nemzetiben rendez, Ibsen Brand című darabját viszi színre. Egyáltalán nem értem, mi lenne ezzel a probléma. Szerepel az előadásban Törőcsik Mari, Trill Zsolt és sorolhatnám tovább a nagyszerű kollégákat, szerencsére én is vendégként játszom ebben az előadásban. Szerintem miután elkezdünk próbálni, már senkit sem az érdekel, hogy Sándor miért vállalta el ezt a felkérést. Haragszom a politikára, hogy mindkét oldalról ennyire beleszól a színházi életbe.
- Megkapta az egyik főszerepet Rudolf Péter televíziós sorozatában, a Kossuth kifliben.
- Tavaly nyáron forgattuk le a hat részt. Korábban vagy kisfilmben játszottam nagy szerepet, vagy nagyfilmben kis szerepet. Ez volt az első igazi filmes főszerepem. Óriási élményt jelentett.
- Milyen színházi feladatok várják a most kezdődő évadban?
- Két előadásban játszom a Nemzetiben, az említett Zsótér rendezés mellett Viktor Rizsakov rendezésében az Éjjeli menedékhelyben játszom, és szintén két előadásban Kecskeméten, Mohácsi János rendezésében a Balfékben és Keszég László rendezésében A talizmánban.
- Annával, a testvérével nézik egymás előadásait?
- Hogyne. Nagyon büszke vagyok rá. Egy darabban, A nagy úrban ő is játszik majd vendégként a Nemzetiben.