Várható volt, hogy a bíróság gyorsan dönt, és első szándékkal lesöpri az asztalról devizahiteles bankok beadványait, valami egyszerű indokkal visszadobja a kereseteket, vagy pár napra elhalasztja a tárgyalást. Érthető, ha a bírák nem akarnak kockáztatni, mindenki emlékszik még, kínos helyzetbe került tavaly decemberben a Kúria, amikor a kormánynak nem tetsző ítéletet hozott. Nem érdemes megvárni, hogy pellengérre állítsa őket valamelyik kormánypolitikus. Kósa Lajos például gyáva, rossz, konfliktuskerülőnek nevezte a Kúria bíráit, Orbán miniszterelnök Brüsszelben azt mondta, hogy a Kúria a bankok pártjára állt, "úgyhogy mi (a kormány tagjai - a szerk.) maradjunk az emberek oldalán".
A kormányhű civilek békemenete, a CÖF kinyilvánította, hogy a Kúria "egyértelműen a hitelintézeteknek kedvez", bár ifjabb Lomniczi Zoltán azt is fölfedezte, hogy a "Kúria egyértelmű üzenetet küldött a kormánynak: az efféle ügyekben a döntés felelősségét ne próbálja meg a jövőben a bíróságokra hárítani". A bíróság most igyekszik minél simábban túl lenni a leckén, a törvény is sürgető, előírja, hogy pörgessék fel a tárgyalást, ne vacakoljanak a részletekkel. Én nem a bankok pártját fogom, de az aggályos jogszabály több kárt okoz, mint amennyi a haszna lehet.
A kormány korábbi adósságmentő akciója egymás után mind, zátonyra futott. Nem sokat könnyített, intézkedéseivel el sem érte a bajba jutottakat. Az ócsai lakópark hamvába holt. A végtörlesztés a vagyonosabbakat díjazta, több országgyűlési képviselő milliókkal olcsóbban szabadult meg tartozásaitól, mint közönségesen. A kilakoltatási moratórium átmeneti megoldás, az árfolyamgát könnyíti a törlesztést, ám végül mindenki annyit fizet ki, amennyit a szélhámosságnak nevezett kölcsönszerződés előír.
A kormány reménykedik, hogy a júliusi törvény konfliktus-mentesen kisegíti az adósokat, rendezi a deviza- és forinthiteleket, bár a politikusok még az utolsó utáni pillanatban sem egyöntetűen értelmezik a jogszabályt. Lázár János az ingóságokra is kiterjesztené, Varga Mihály szerint a törvény célja, hogy senki ne maradhasson fedél nélkül, és az önkormányzati választásokig visszakaphassák pénzüket, amivel a bankok megkárosították őket. Sőt. Karácsonyra akár plakáton búcsúzhassunk az utolsó devizahitelestől, bár két jogszabály még hátravan, ami a kétharmad számára nem jelent akadályt, de bizonytalanságban tartja az összes hitelest, aki azt sem tudja, mire számítson. Gond azonban bőven akad. Az ügyvédek szerint a rendelkezés alaptörvény ellenes, a határidők rövidek, nincs idő a bizonyítékok bemutatására, mérlegelésére, a méltányos eljárás megteremtésére, sérti a bírói függetlenséget, a bírósághoz fordulás jogát.
A tárgyalássorozat már az elején az elfásulás jeleit mutatja, bár több mint tízezer egyéni adós-pert függesztettek föl emiatt. A hvg.hu tudósítója szerint "az előre benyújtott iratokat a bírónő unottan, kissé hadarva, zárt kiejtéssel" olvasta föl. Úgy fest, az ügyvédeknek van igaza, futószalagon készülnek az ítéletek, a bíróság előre bekészített sablonokból dolgozik. Ez gyorsabban rombolja a törvényszék tekintélyét, mint az Orbán kormány összes szemtelenkedése, a semmisségi törvény, a kényszernyugdíjazás, és a bírói önigazgatás államosítása együttvéve.
A bankokat képviselő ügyvédek egyike, állítólag rögtön az első tárgyaláson túljárt a bíróság eszén. A kéthelyi bank keresetét érdemi tárgyalás nélkül, formai okból utasították el, ám egy bankjogász szerint öngólt rúgtak; az állam nyert ugyan, de az adósok hoppon maradhatnak, és kénytelenek lesznek egyenként perelni, ha pénzükhöz akarnak jutni. Úgy tűnik, hogy sem a Kúriát, sem az Alkotmánybíróságot, sem pedig az Európai Bíróságot nem kerülheti el az egyen-perek egy része.
A júliusi törvényt kapkodva az önigazolási kényszerével készítette elő a kormány. Megpróbálta megosztani a felelősséget az igazságszolgáltatással, és az Alkotmánybírósággal. Szétosztotta a szerepeket, és várta mi történik. Az igazságszolgáltatástól arra a kérdésre várt választ, hogy lássuk végre milyen egy korrekt, makulátlan, megtámadhatatlan ítélet, azután mi majd kitaláljuk a hozzávaló jogszabályt. Makulátlan ítéletet azonban nem könnyű produkálni, a Kúria támaszt keresett, és sikerült az Európai Bíróságot is bevonni az ítélethozatalba. Az pedig, a Kúria kérdésére elismerte, ami nélküle is tudható, a bíróság könnyíthet az adósok helyzetén, felülbírálhatja a szerződések hátrányos kikötéseit. Egy másik hadszíntéren az Alkotmánybíróság a kormány kérésére elismerte, hogy egy jogszabállyal meg lehet ugyan változtatni a korábbi szerződések szabályait, de csak annyira, amennyire az egy polgári perben is megváltoztatható. Ez azt jelenti, hogy a kormány összegyűjtheti a neki tetsző szabályokat, azután a parlament megszavazhatja az amúgy már meglévő törvényeket. Végül a kormány, a Kúria, az Európai Bíróság útmutatása alapján, összerakott egy önkényes jogszabályt.
A Kúria "felhatalmazást adott az Országgyűlésnek és a kormánynak, hogy igazságot szolgáltasson a devizahiteleseknek" - kiáltott föl örömében Rogán Antal, bár ez badarság. A Kúria nem ad semmiféle fölhatalmazást, az Országgyűlést semmire sem jogosítja föl a Kúria, de a kormány a felelősség egy részét látszólag rajuk háríthatja, ha beláthatatlan felfordulást okoz a törvény, ráadásul nem is hozza az elvárt eredményt.
