Addig senki sem komponált olyan stílusban, amely a hagyományos „európai” dallamvilágot egyesítette volna az amerikai jazz ritmikájával, könnyedségével. A németországi zsidó szülőktől származó Kern ugyanis a bécsi keringőkön és operetteken nőtt fel, de megragadták őt új hazájának új zenéi. A kritikusok kezdetben fanyalogtak, ahogyan az lenni szokott, de a közönség hamar megkedvelte és a dalnak komoly rajongótábora lett. A mindössze 17 éves George Gershwin zongorakísérőnek szegődött Kern mellé a Broadway-n, elindítva ezzel saját karrierjét. Lloyd George későbbi brit miniszterelnök „a valaha hallott legelragadóbb dalnak” nevezte. Amikor az Egyesült Államok 1917-ben belépett az I. világháborúba, a They Didn’t Believe Me szinte „nemhivatalos himnuszává vált” a jenki katonáknak, új szöveggel és új címmel. A War Song társszerzője pedig nem volt más, mint egy másik világhírű vált komponista, Cole Porter.
Később Kern dalát tucatnyi nagyság műsorára tűzte, köztük Frank Sinatra, Mario Lanza, Ella Fitzgerald és Dean Martin. Felfedezte őt Hollywood is, a hangosfilm beköszöntésével számos musical zenéjét írta, amelyek közül a Showboat lett a legmaradandóbb. Az először 1936-ban filmre vitt zenés darabot 1927-ben mutatták be a Broadway-n, a legendás fekete énekes-színész Paul Robesonnal, és játszott be az Elfújta a szél Mummy-jaként híressé vált Hattie McDaniel is. Ebben hangzik fel a Robeson védjegyévé vált Ol’ Man River című dal.
Kern művei utat mutattak olyan híres musical-szerzőknek, mint Roger Rodgers-nek és Oscar Hammersteinnek. Hammerstein szövegíróként több Kern-darab köztük a Showboat társszerzője is volt, és ő azonosította a zeneszerzőt 1945. november 11-én egy New York-i kórházban, miután Kern az utcán kapott végzetes agyvérzést és úgy szállították be, hogy semmilyen személyi okmány nem volt nála.
Kernt, aki olyan ma is gyakran felcsendülő slágereket írt, mint a Smoke Gets In Your Eyes, a The Last Time I Saw Paris, vagy az All The Things You Are, a New York-i Hartsdale Ferncliff temetőben helyezték örök nyugalomra, oda ahol néhány héttel korábban Bartók Bélát temették. Halálakor a The New York Times így írt róla: „Amerika egyik leghíresebb komponistája volt, akinek billentyűiből csak úgy áradtak a melódiák a kortársak megdöbbenésére és irigységére.”