A számos (vagy számtalan?) televíziós csatorna egyikén láttam egy jó filmet. Ez feltehetően kuriózum, ami már önmagában is megsüvegelendő, de ezt inkább hagyjuk a kritikusokra. Ami a lényeg, megadatott nekünk, hogy röpke két és fél óra erejéig belebújhassunk az egykori Jackson-i főügyész bőrébe. Amit a vásárra vitt, hogy aztán ócsárolják, köpködjék, de legesleginkább lenyúzzák gazdája testéről. Hogy kik? Hát mindenekelőtt az igen tisztelt nagyérdemű. Akiknek már az ük-ük öregapja és öreganyja is szívből niggerezett. Mert ez volt anno a módi, ezt verte a kobakjukba a hivatalosság a tiszteletre méltó Dél egyik államában, melyet oly' akkurátusan oszt kétfelé a méltóságteljesen hömpölygő Missisipi. Aztán, ha valaki puskát ragadott és orvul lelőtt egy fekete polgárjogi aktivistát, valamikor a hatvanas évek elején, tehette, a hamis tanúk egymás sarkát taposva rohanták őt megvédeni Justicia timpanonos házában.
Ma már Délen sem niggereznek. A múltat eltemették, a szégyellni való akták ugyanerre a sorsra jutottak, nyugodjanak békében, a világért se bolygassa senki ember fia. Vesszen csak a feledés homályába, kinek jó az, ha hirtelenjében nekiállunk exhumálni a családi szennyest. Oda a becsületünk!
…és jött az ügyész, kikaparta az aktákat, felnyittatta a sírt, felbolygatta a méhkast. Aztán elmondta a vádbeszédet. A kezdetben ellenséges hallgatóság szinte mondatról mondatra értelmezte újra a becsület fogalmát. A mundértól, amire annyi meg annyi vér és szenny tapadt, már szabadulna. De hát a nagypapa, meg az ő nagyapja…! Igen, azt a bizonyos mundért ők piszkították össze. A film legvégén tiszta levegő áramlott be a bíróság tágra nyitott ablakain. Amúgy pedig győzött az igazság. Mint a mesében. A bűnös annyi év után elnyerte méltó büntetését, s milliók kapták vissza a becsületüket. Nemcsak az ötvenvalahány éve letűnt kor áldozatai, hanem a közös bűnben fogant utódok is. Fellélegezhettek. Egyenes derékkal tódultak kifelé a tárgyalóterem ajtaján.
Ugye, ismerős történet. Főleg azoknak, akik még nem felejtettek el emlékezni. A képernyőn látottak természetesen visszaköszönnek, vagy legalábbis vissza kellene köszönniük azoknak is, akik egyet s mást a legszívesebben kitörölnének az emlékeik közül. Példának okáért azt, hogy a földgolyóbis eme szegletében is volt niggerezés. Mi? Hogy nem így mondták? Persze, magyarul másképp' ejtették… Meg különben is, a fordítás sohasem volt az erősségünk.
Naná, hogy egy kanál vízben megfojtanák azokat, akik a "régi szép időkre" emlékeztetik őket. Így aztán inkább kreálnak maguknak egy másik történetet. A hatalom meg készséggel rábólint. Ráadásként pedig pénzt, paripát, fegyvert, cementet, történészt és szobrászt is mellékel hozzá. S ha már lúd, legyen kövér! Keblükre ölelhetik a derék amerikai és orosz fajvédőket. Elkel a segítség!
Naná! Meg kell védeni a nemzet becsületét. Lehetőleg az avíttas, vérfoltos mundérral együtt.
Ügyész úr! Jöjjön! Baj van!
