Három olasz - Alessandro Tesei dokumentumfilm rendező, aki több díjat nyert Fukushame című filmjével (szójáték az angol „szégyen” kifejezéssel) , amelyben megmutatja, hogy hiányosságok vannak a fukusimai katasztrófa elhárítási rendszerében , Pierpaolo Nittica fotóriporter és Michele Marcolin antropológus - egy dokumentumfilmben szándékozik elmondani, mi történt ezeken, a történelem által elfelejtett helyeken - írja a La Stampa.
A majaki erőmű 1949-en jött létre, hogy plutóniumot állítson elő a nukleáris fegyverek számára. 1949 és 1952 között kb. 76 millió, erősen radioaktív folyékony hulladékot, főként céziumot ás stronciumot engedett a Tecsa folyóba, amely mentén kb. 124 ezer ember élt mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó falvakban.
1957-ben aztán felrobbant ott egy radioaktív hulladékot - a céziumon és a stronciumon kívül sokkal veszélyesebb plutóniumot - tartalmazó tartály. A robbanásban akkora radioaktív felhő keletkezett, hogy kb. 23 ezer négyzetkilométernyi teret borított be, a csernobili katasztrófában keletkezettnek legalább a kétszeresét.
A harmadik katasztrófa 1967-ben következett be, amikor a Karacsaj tó, amelyet a veszélyes hulladékok emésztőjének használtak, az esőtlen nyárban kiszáradt és a szelek széthordták a radioaktív port kb. 2 ezer négyzetkilométeres területen.
Ezeket a katasztrófákat teljes titokban tartották a csernobili robbanásig. Ekkor a világ figyelme, amely már az amerikai Three Mile Island-i incidensre is ráirányult, olyan mértékben összepontosított rá, hogy a szovjet kormány nem tudta eltitkolni az előző katasztrófákat sem.
Az olaszok kutatásaik során végigjárták a szennyezett területeket ás interjúkat készítettek a katasztrófákban valamilyen módon érintett személyekkel. Olyan emberekkel, akik vagy elszenvedői, vagy tanúi voltak a szerencsétlenségeknek, illetve azok következményeinek voltak, illetve vannak kitéve.
„Nagy zűrzavart találtunk. Különbözően kezelik a problémákat és az embereket is. Vannak, akik még mindig a Tecsa folyó partján élnek, az orosz kormány havi nyomorúságos 6 eurót ad nekik. Mások evakuáltak, ugyancsak szennyezett területekre, másoknak kemény csaták után sikerült olyan kártérítést kapni, ami lehetővé
tette számukra, hogy egészségesebb vidékre költözzenek. A szennyezés áldozatának státuszát nehéz elismertetni és az orosz kormány, mint nyilvánvalóan a japán kormány is, a bürokráciának olyan falát emeli, amely megzavarja az embereket és gyakran el is rettenti attól, hogy érvényesítsék jogaikat” - mondta a lapnak Tesei.
A olasz filmeseket útjukon Nagyezsda Nutepova ügyvéd, aktivista kíséri, aki segíti a katasztrófa áldozatait.
„Hála neki lehetőséget kaptunk arra, hogy jelen legyünk egy tárgyaláson, ahol a tét a „sugárzás áldozata” státus elismertetése volt. A védence győzött. Ez ösztönzést ad mindazoknak, akik megijedtek az első nehézségektől, arra gondoltak, hogy feladják. Sok mindent hozzá lehetne még tenni,de ami igazán rémisztő és hihetetlen, az az, hogy minden kormány, legyen orosz, japán vagy olasz tökéletesen tudatában van az ilyen vétkes választás következményeinek és mégis továbbra is rendíthetetlenül kitart a bűnös magatartás mellett,amely kárt okoz a közösségnek” - tette hozzá a rendező.
