ehát körülbelül 200-szor 1 órát. Ámbár ez csak a tiszta játékidő. Aki hallott valamit, vagy pláne látott is filmforgatásról készült riportot, az tudja, hogy egy-egy jelenetet legalább kétszer vesznek fel, de van rendező, aki ötször ismételteti ugyanazt, igaz ezt többnyire az játékfilmek esetében igaz. Egyebek között azért is, mert utóbb kiderülhet valami egyszerű hiba, például az, hogy a római tógában játszó színész elfelejtette levenni a karóráját.
A forgatókönyvíróknak sem könnyű, de ők általában többen vannak, akik bármikor dolgozhatnak, vagy pihenhetnek. A rendező és az operatőr dolga sem könnyű, hiszen nekik a látványról, és a színészek játékáról kell gondoskodni. Lehet, hogy ilyen sorozatok esetében megengedik nekik az improvizációt, vagy a gesztusokban némi spontaneitást, de azért alapjában be kell tartani a forgatókönyvekben leírtakat.
Meg kell tanulni a szöveget. A gesztusaik ugyan hamar kialakulnak az ilyen sorozatfiguráknak, hiszen ezekkel egy meghatározott karaktert kell jelezni, és ezekhez következetesen ragaszkodni kell. Mégis, aki évi 3-400, vagy éppen 500 órát tölt kamerák előtt, az nem akármilyen munkát végez.
Való igaz, hogy bárki, aki napi nyolc órát dolgozik, még több időt tölt munkával, de nem kell szöveget megtanulni, nem kell a mozdulataikra vigyázni, és a főnökük sincs szünet nélkül a fejük fölött, és több-kevésbé maguk döntik el, hogy tevékenységüknek éppen milyen az intenzitása.
A színészeket persze mindezért általában az átlagnál jobban megfizetik. Ha úgy tetszik, a hírnév mellett - vagy előtt - ez a legfontosabb motívációs tényező. De azért lássuk be: sorozatszínésznek lenni: robot.
