Az ENSZ globális urbanizációval foglalkozó jelentése szerint 2014 és 2050 között Indiában, Kínában és Nigériában várható a legnagyobb növekedés a városlakók körében: Indiában 404 millió, Kínában 292 millió, Nigériában pedig további 212 millió lakossal növekedhet a megapoliszok lakossága.
Az urbanizáció kettős folyamat, egyrészt jelenti a városodást - mennyiségi oldal -, azaz a városok számának gyarapodását, másrészt a városiasodást - minőségi oldal -, ami a városi funkciók bővülését, az infrastruktúra és a városi életforma kialakulását fejezi ki. Magyarországon a városodás dinamikus változását kevésbé követte a városiasodás, az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, nem tapasztalható azok belső minőségi változása az infrastruktúra, a szolgáltatások vagy az élet- és viselkedésmód szempontjából.
Forrás: KSH
Ennek oka, hogy míg a világ más részein már most is magas ez az arány, addig Afrika és Ázsia - bár nagyon gyors ütemben zajlik a városiasodás - még mindig a világ vidéki lakosságának 90 százalékát adja: Indiában jelenleg 857 millió ember él városon kívül, Kínában 635 millió.
A közlemény az elmúlt évtizedek rendkívül gyors urbanizációs növekedésről is beszámol: 1950-ben globális szinten mindössze 746 millió
ember élt városi környezetben, 2014-ben ez a szám 3,9 milliárdra növekedett. A statisztikák egy érdekességre is fényt derítettek: bár Ázsiában világviszonylatban is rendkívül magas a vidéki lakosság aránya, mégis a kontinensen található a világ városi lakosságának 53 százaléka.
A második Európa 14 százalékkal, majd Latin-Amerika következik 13 százalékkal. A jelentés megemlíti, hogy míg 1990-ben összesen tíz olyan "megapolisz" létezett a világon, amelynek lakossága meghaladta a tízmillió főt (összesen 153 millió lakossal, ami a világ városi népességének 7 százalékát tette ki), ma már 28 megapolisz létezik, 453 millió lakossal (a világ városlakóinak 12 százaléka).
A jelenlegi növekedési rátát figyelembe véve 2030-ra további 13 megapolisz kialakulását jósolják a szakértők. Annak ellenére, hogy az elemzők Tokióban népességcsökkenést jósolnak, 2030-ra a japán főváros továbbra is megőrzi majd első helyét a világ legnépesebb városai között. Míg 1990-ben New York és Oszaka a világ második és harmadik legnépesebb városának számított, 2030-ra a 13. és 14. helyre szorulhatnak vissza, köszönhetően a fejlődő országok megapoliszai igencsak gyorsütemű kivirágzásának.
A metropoliszok fejlődése mellett a kisebb (nagyjából 500 ezer lakosú) városok sem hagyhatóak figyelmen kívül, hiszen az ENSZ adatai szerint a világ városi lakosságának fele ilyen településeken él. A statisztikákból kitűnik, hogy a világ leggyorsabban fejlődő városai között nagyarányban fordulnak elő relatíve kisebb, 500 ezer - egymillió közötti lakossal rendelkező városok. Becslések szerint 2045-re a világ városi lakosságának száma átlépheti a hatmilliárdos küszöböt.
Bár Magyarországon nem túl nagy a lehetősége egy megapolisz kialakulásának, a városiasodás folyamata hazánkban is megfigyelhető. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, 2012-ben publikált, Magyarország Társadalmi Atlasza című, valamint az egy évvel későbbi, Magyarország 2012 címet viselő, a hazai urbanicáziós folyamatokkal is foglalkozó kiadványa szerint hazánkban a városodás folyamata a rendszerváltást követően gyorsult fel: az 1990-es években 79, 2000 és 2012 között 91 új városunk lett, közülük a legtöbb Pest megyében található.
A KSH jelentése ugyanakkor rávilágít, hogy míg a szóban forgó települések városi státuszt kaptak, addig korábbi, "falusias" jellegükben nem változtak: az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, intézményi ellátottságuk is hiányos és nem javultak az ott élők életkörülményei sem. A KSH szerint a városi rang megszerzése ma is inkább presztízskérdés a települések lakói - és azok vezetői - szempontjából.
2012-es adatok szerint Magyarország átlagos népsűrűsége 107 fő/négyzetkilométer - ezzel az uniós összehasonlításban a közepes lakósűrűségű országok közé tartozunk (az uniós átlag 116,9 fő). 2012-ben a népesség 17,5 százaléka élt Budapesten, 52,2 százaléka a többi városban, 30,3 százaléka községekben. Az évben összesen 328 - vagyis minden tízedik - település volt városi jogállású, közülük 23 megyei jogú város.
A KSH tanulmánya arra is rámutat, hogy a rendszerváltást követő gyors városodási folyamatoknak is köszönhetően, 2000 és 2012 között a hazai városi népesség aránya hat százalékkal, országos szinten összesen 70 százalékra nőtt. A megyékre vonatkozó statisztikai adatok is rámutatnak, hogy - Nógrád és Heves megye kivételével - a lakosság több mint 50 százaléka mindenhol városokban lakik.
Az ENSZ kutatását koordináló John Wilmoth, a világszervezet népesedési osztályának igazgatója szerint a XXI. század egyik legnagyobb és legfontosabb kihívása lesz a városi területek szakszerű irányítása. Egy jól szervezett és megfelelően irányított város a gazdasági fejlődésben is számtalan, kiemelkedő fontossággal bíró lehetőségeket kínál, ráadásul az alapszolgáltatások - mint az oktatás vagy egészségügy - is sokkal szélesebb körben válhatnak elérhetővé az emberek számára.
A tömegközlekedés, az elektromos áram vagy az ivóvíz biztosítása is jelentősen olcsóbb - és környezeti szempontból sem annyira megterhelő - egy sűrűn lakott város, mint az elszórtan élő vidéki lakosság számára.
